Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. Csak egy álom...

2011.03.23

 " A bűntudat egy nagyon hálátlan állat. Még akkor sem hagy békéd, amikor nincs mit megbánnod!"

Most már igazán érdekelni kezdett, hogy ki lehet a névtelen faladója az üzeneteknek, hogy mi köze van neki Taigához, és legfőképpen: Mi köze van neki hozzám. Sokáig töröm a fejem rajta, de mint mindig, a válasz most sem pottyan az ölembe. Végül egy gyors tusolás után az ágyba kényszerűlök, onnan pedig tova, az álmok világába.

Szaladok, szaladok, majd végül megállok egy elágazásnál. Rettegve nézek körbe, miközben azon gondolkodom, hogy merre kéne mennem. Megjelenik mögöttem egy árnyék, tulajdonosát azonban nem látom sehol. Megijedek, majd gondolkodás nélkül vetem be magam az egyik sötét folyósora.

Szaladok, majd hirtelen megtorpanok. Zsákútca... nem erre van a kiút. Megfordulok, majd indulnék is visszafelé, azonban testem nem cselekszik. Parancsolok magamnak, hogy "Indulj, rohanj! ", de testem nem mozdul. Pánikba esek, míg az árnyék egyre közeledik, majd megáll előtem, és gunyosan rámmosolyog. A döbbenetemet csak fokozza e tette, de az ezt követő mégjobban.

- Ilyen hamar elfelejtettél, Izumi? - kérdi nyávogó hangon.

Honan ismer... honan tudja a nevemet?

Elfelejtettem volna? De hát ki ő? - teszem fel magamban a rengeteg kérdést, miközben egy test kezd kirajzólódni az árnyékból. Tátott szájjal figyelem, hogy a szörny, ami üldöz Taiga alakját vesszi föl.

Hát ő lenne az? Ezért tudja a nevemet... és ezért állítja, hogy elfelejtettem őt?

- Taiga - suttogom alig halhatóan, mire tekintetét rám emeli.

- Oh, szóval felismer a kisaszonny - állapítsa meg, majd nagyot nevet. - Na mi van édesem, ilyen hamar elfelejtettél? Alig pár napja, hogy nem szivom veled együtt a levegőt, és te már másvalakit csókolgatsz? - néz rám számonkérően. Meg sem szólalok. Tekintetem a padlóra szegezem, szégyenemben nem is merek a szemébe nézni. Félek tőle... most, életemben először félek tőle. Mellém lép, majd erőszakosan felemeli a fejem annyira, hogy tekintetünk találkozhasson, majd eröszakosan megcsókol. Egy ideig azt sem tudom, hogy mit kellene tennem, majd végül hírtelen fellángolásból viszonzom követelőző csokját. Sokáig tart, szinte megfulaszt. Mikor végetér végignyal ajkaimon, megharap, majd eltávolodik, és csat: Tenyere nyoma mélyen beleég szégyentől pirított arcbőrömbe. Tekintetemmel ismét a padló társaságát keresem, majd zokogni kezdek, mint egy ovodás, akit szülei az oviba felejtettek. Mire végre bátorságot veszek, s felemelem a fejem, Taiga alakja halványodik, majd lassan visszaalakul egy árnyékká, amit a sötétség nyel el.

- Taiga, nem! - kiáltom kétségbeesetten, majd eszméletemet vesztem.

Csak egy álom... csak egy álom volt csupán, könyeim azonban apadhatatlanul szántják végig arcomat.

- Taiga... - sóhajtom, majd visszadölök az ágyra, és csendben hagyom, hogy könnyeim a párnámat itassák.

Reggel fáradtan totyogok le a konyhába. Az éjjel alig sikerült aludnom valamit. Az álmom, amiben Taiga megjelent, nagyon felkavart. Annyira valóságos volt minden... és mégis, Taiga viselkedése nem fér a fejembe. Én nem ilyennek ismertem... nem ilyen követelőzőnek, ilyen cinikusnak, ilyen durvának. Vagy talán félreismertem? Talán az idő alatt, míg távol éltünk egymástól ennyire megváltozott volna? Képes-e egyáltalán az ember változni? És ha igen, ekkorát? Nem tudom...

- Izumi-chan. Shiki vár rád a nappaliban - mosolygott rám édesanyám, majd visszafordult a tüzhely felé.

- Szia - köszön félszegen. Szóra se méltatva veszem az irányt a kijárati ajtó felé, mire ő követni kezd. Az ajtóhoz érkezve kinyítom azt, majd kezemmel intem neki, hogy kifele. Nem szol semmit, helyette tekintete a padlóra vándoról, majd pár perc önmagával való viaskodás után, rám emeli gyönyörű szemeit. - Biztos, hogy ezt akarod? Azt, hogy elmenjek? - néz rám fájdalomal telített szemekkel.

Kissé meginog a határozottságom, de véggül rezenéstelen hangon nyögöm ki az igent. Elindul a kijárat felé, majd mikor mellém ér megtorpan. Pár pillanatig gondolkodik azon, hogy most hogyan tovább, majd cselekedik.

Megragadja az irányt mutató karom, és magához huz. Szorosan a falhoz présel, majd szinte rámmászva támadja meg ajkaim. Nem követelőző csók ez. Gyengéd, édes és kétségbeesett. Egy ideig habozok, nem akarván viszonyozni e gesztust, pár pillanaton belül azonban elvestem fejemet, s mint vadmacska kezdem el falni ajkait. Már az első közös csókunk is a fellegekbe repített, ez viszont azt az érzést keltette bennem, hogy nem létezik a szótáromban az a fogalom, hogy Gravitáció. Szinte lebegtem, de ez nem tartott sokáig. Egymás ajkaitól elszakadva, mindketten kerültük a másik tekintetét. Ő végül nem bira ezt elviselni, gyengéden felemelte az álamat, hogy a szemébe nézhessek. Az a kétségbeesett pillantás, amit éppen akkor viselt, meginditott bennem valamit.

- Most is úgy gondolod, hogy mennem kell? - kérdezte bánatosan.

- Nem tudom - suttogtam öszintén. - Nem tudok kiigazodni rajtad. Nem tudom, hogy mit akarsz tőlem, és azt sem tudom, hogy érzel-e valamit irántam, vagy csak egyszerűen az élvezett kedvéért teszed ezt velem - sorolom zavarodottságom okait.

- Hát nem nyílvánvaló? - kérdezte halkan, majd kaptam egy újabb cuppanost a számra. - Kiigazodni rajtam sosem fogsz - újabb csók. - Hogy mit akarok tőled? Semmit. Veled akarok, csak és kizárólag veled - újabb csók. - Hogy mit érzek irántad? - kérdi, majd elhalgat. - Szeretlek...

Újból megcsókol, gyengéden és szerelmesen. Egy ideig azt sem tudom,hogy miként születik az ember, hogy vajon a gólya hozza a kisbabákat, vagy egy majom dobja le öket a majomkenyérfáról. Végül sikerült magam urrá lenni és viszonozni gesztusát.

Tudom, hogy nem helyes az, amit vele éppen teszek. Nem miattam, hanem miatta. Nem akarok hiú reményeket ébreszteni benne, mert egyelőre nem érzem magam készen egy újabb szerelemre. Taiga elvesztése mély nyomot hagyott a szívemben, mely ha begyógyul is, nyomában egy csúf heg marad. - Ne - probálom leállítani, ő azonban nem engedi ezt nekem. Keze vándorolni kezd a polom alatt, majd gyengéden végigsimít hátamon, majd ajkaimtól elszakadva a nyakam kezdi el csókolgatni. Kulccsontomnál megáll, majd végül megszólal.

- Tudom, hogy szeretted, és, hogy szereted. Ő azonban már nincs itt veled, én viszont igen. Itt vagyok egyetlen szót várva, csak azért, hogy boldoggá tegyelek. Szeretlek, mint mondtam. Hogy hiszel-e nekem, vagy sem, azt magad döntsd el. Én öszinte voltam veled mindvégig és ezt kölcsönösen tőled is elvárom.

- Én... - dadogom.

- Tudom, nem kérhetem azt, hogy kimond, hogy szeretsz, csak hazugsák lenne. Csak egy esélyt kérek, hogy bebizonyítsam azt, hogy mennyire fontos vagy nekem - suttogja, majd tekintetét rám emeli. - Döntsd el te mi legyen, hogy kaphatok-e esélyt, vagy sem. Bármi is lenne a végszó, állom a szavam, és ha úgy kivánod, többé nem állok a színed elé - fejei be mondandóját, majd kilép az ajtón.

Csodálkozva merdek utána, miközben bennem rengeteg megválaszolatlan kérdés vár válaszokra. Nem tudok mit kezdeni magammal, nem tudom, hogy mit kéne tennem, és, hogy még ennél is szerencsétlenebb legyen a napom, ismét érkezik az üzenet.

" Makacs vagy, mint egy öszvér. Vakon hiszel mindenben, miközben a sötétben tapogatsz. Esélyt kaptál a boldogsághoz, de te habozol, még akkor is, mikor ez a mentőmellényt jelentené neked. Olyan nehéz elfogadni a segítő kezet? "

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

XD

(Judit, 2011.03.24 19:33)

Nagyon jó fejezet volt és most már biztos vagyok benne, hogy ki küldözgeti az üzenetet. Remélem hamar folytatod és akkor majd kiderül, hogy tényleg jól gondoltam e az sms-ért felelős személyt. Ja és ez a kedvenc történetem.

Re: XD

(haku16, 2011.03.25 17:56)

Tudom, hogy sejted, hogy ki lehet a titkos feladó, és nyugi, már sokáig nem kinozlak tikteket ezzel. Még alig pár fejezet maradt hátra, hogy pontosan mennyi azt nem tudom, de igérem, hogy mindenre fény derül :P

Hali

(Andie, 2011.03.24 15:48)

Először is gratulálok az oldaladhoz, nagyon klasszul néz ki. A Kiss the rain egyik legjobb fejezetét olvastam most, ez nagyon tuti lett. :)

Re: Hali

(haku16, 2011.03.25 17:54)

Örülök, hogy tetszik az új dizzy :) Ami pedig a fejezetet illeti, hát igen. Talán ez volt az eddigi legjobb fejezet :)