Október
„Akármerre nézel szét,
Senki sincs, aki óv és megvéd.
Még a föld is egészen más,
Senki sem érti álmod lényegét.
Kérdésedre választ nem kapsz,
Az sem segit, ha ezzel felhagysz,
Sorsod az, hogy harcba szálj.”
Dátum: Október 24 getsuyoubi
Idő: huszonegyóra, s egy perc.
Helyszin: Ithon :D
Komment: Naplót irók :P
Nagy kinok közepedte, de hála a fennvalónak sikerült kiküzdenem magamat az „ágyamból” Egy rövid ideig gondolkodtam, hogy: Nah, hogyan tovább, de végül a konyhába lyukadtam ki, merthát az éhes pocim oda húott. Imádom a tükörtojás :D, mondtam már? Nos reggeli után rávettem magam egy gyors tusolásra, aztán magamra kapkodtam a ruhákat, s szaladtam is az egyetemre.Igen, gondolom már emlitettem , hogy pályát váltottam, reál tudományoktól elszakadtam, s most, vagyis jelen pillanatban a K-i Bölcsészkar padjait koptatom.
Véleményt azonban igy , egyelőre, hogy csupán csak pár hét telt el a nagy „tánc” kezdete óta, csupán csak annyit kommentelek, hogy már az alaplépések is nehezek, a tánc pedig, amire válalkoztam, hát megmerem kockáztatni, hogy a dramatikus jelzővel illetem.
Ne várjon most töllem senki sem egy részletes tantárgyleirást, vagy, hogy milyen az egyetemi év összetétele, mert ezeket itt, most nem áll szándékomban veletek megosztani. Sorry, de be kell érjétek a hülye dumáimmal.
No, miután sikerült kimásznom az ajtón, azon nyomban tárcsáztam egy taxi „hálózat” számát, majd felvázoltam óhajom-sóhajom egy süket nőnemű egyednek. Hát no, pazaroltam a perceimet, mert az idő csak telt, és csak telt, de taxi nuku. ( Én komolyan nem értem, hogy mi érteleme egy süket embert dolgoztatni egy olyan területen, ahol telefonálgatni kell egész nap...-_-”). Végül sikerült leintenem egy taxit az út szélén, de az, mint már megszoktuk, pár tiz méterrel odébb volt hajlandó megálni, merthát nehezére esett a fékezés 100 k/h sebességnél. Szerencsére legalább eljutottam az egyetemre. Szokás szerint megint elkéstem, de no, nem voltam voltam rest bekéredzködni az előadásra, igy végül a nagy reggeéi „parádé” után, végre nyugodtan üldögélhettem a padban.
A mai nap két szövegalkotás orával indult. Mindn szép, s jó, csak kár, hogy egymást követték. Mondanom sem kell, hogy mennyire élveztem...
Szerencsére volt egy apró „szünet” a két óra között, amin könyveket kellet kutatni. Feladatunk az volt, hogy egy könyvet szerezünk meg hagyományos és kritikai kiadásban is egyaránt. Hát, ez kevésbé sikerült, de ez Nem az Én hibám!!! :D
Ezután volt két szabad órám, igy gyorsan masiroztam föl a másodikra, méghozzá az informatika laborba.
Tudtátok, hogy a másodikig pontosan hetvennyolc lépcsőfok van? Hát én sem...
No, de komolyra forditva a szót – már amennyire elvárható töllem a komolyság. – khm, sikerült elérni a laborig, az pedig most mellékes, hogy majd’ kimultam... Liftet!!!
Nah, minden előzményt tudva, elképzelitek, hogy végre eljutottam a célig, sőt, sikerült letelepednem egy számitógép elé. Mint sejtitek, első utam a hotmailre szólt, majd miútán ellenörizem az üzeneteimet, the GazettE vidiket néztem. Utóbbi időben nagy rojongójuk vagyok :D Aztán beszélgettem csajémmal (Vivivel, húgommal – azoknak, akik hajlamosak rá, hogy félreértsék a dolgokat), s még pár ismimmel. Jó volt, szép volt, az idő hamar eltelt, de a személy, akire vártam nem méltoztatott megérkezni. Hát ez van, peh... Szegény embör ha nem ért rá? Nah, de mindegy – legyint( Szart mindegy, de ez van...)
Aztán valami csoda folytán (fenéket, éjhes voltam xD) megkordult a gyomrom, igy szaladtam venni valami kaját. Hát kaja alatt értsd: kekszxD. Tudjátok, nem? „ Egyél kekszet, hogy birjad a szexet!”
Miután végre bekajáltam beültem a haverok mögé a padba, s hallgatam a papucsállatkákról szóló dumát. Gondolom, hogy most mindannyian azon agyaltok, hogy Kognitiv nyelvészethez hogy keveredik oda az a fránya egysejtű „tetű”, de ne kérdezzétek töllem, mert én sem tudom( Egen, széééégyen... xD), csupán csak annyit tudok, hogy rolluk papolt egy óra s negyven perc alatt, miközben minden második mondt után költői kérdést tett fel magának: „Értik?”, „Tudják?”, vagy éppen kijelentett valamit: „Értik maguk!”.
Igy összegezve a mai napom, hát nem volt valami rózsás, de ettől függetlenül egész nap vigyoroghatnékom „vala”, kivéve azokat a pillanatokat, amikor egy bizonyos tökfejért aggódtam, merthát őfelsége nem méltoztatott jelt adni magáról. Komolyan mondom, hogy egy ideig azt hittem, hogy felfalták a japánok, de aztán rájöttem, hogy az a békés kis nép tök ártalmatln, s semmiképp sem kannibál. No, nagy vonalakban ez volt ez és mai napom, kevesebb-több ironiával füszerevze, nameg humorral, ami elengedhetetlen az életemből.
Dátum: Október 25 hayoubi
Idő: este, késő.
Helyszin: Na hol? xD
Komment: Jó kedvem van :P
A mai nap egész kellemesen kezdődött, habár sikerült „lekésni” az általános nyelvészet előadást. Hát, néha még elkésik az ember... ( tudatosan pedig bármikor, amikor kedve tartja xD). Reggelim ugyancsak tükörtojás volt egy jó nagy csupor kávévl megtodva, nameg melllé az elengedhetetlen keksz... anélkül nincs élet, anélkül nem virágzik a fa, meg satöbbi. Értitek, hogy miről dumálok, nemde?
No, reggeli után besliszoltam a suliba, ahol kiderült, hogy túl korán érkeztem, ugyanis csak tizenkétórától lett volna oránk. Vicces, nemde? xD
Mint az csak természetes, megint, ismét, újból, vagy ki ahogyan kivánja, az infó laborba kötöttem ki egy képernyőt bambulva.Halgattam egy kis GazettE-t: Guren, Chizuru, Cassis, satöbbi... ezek az örökkedvencek :)
A két rövid órácska hamar eltelt, igy távoztam orára az első emeletre, majd letelepedtem az első üres padba, s végighalgattam egy nagyon érdekes előadást. A Mamül szerkesztője tartotta és épp a szóban forgó művelődési szotárról beszélt.
Nos, mielőtt bárki is félreértené, nem a szótár volt érdekes, sőt, az kicsit sem, hanem az fogott meg az egészben, hogy ott állt előttem egy hatvanéves öregúr, aki szabadon kimerte mondani azt, hogy szar, ha valamiről igy vélekedett, s másik dolog amit élveztem, hogy nem szapulta a feletesét, mint azt az ember szokta. A következő orán szintén vendég előadó érkezett, aki nagyon lohasztó, vagy mint Sallinger mondta „hervasztó”-nak hatott. Az első tizperc után már vertem a fejem a padhoz, s könyörögtem a fennvalónak, hogy legyen már vége ennek a förmedvénynek, de sajnos még eggyelőre nem lett.
A bő másfél ora alatt kiprobátam pár immaginárius öngyilkossági merényletet, mint pl: érfelvágás, „hintázás”, de még azon is elgondolkodtam, hogy kiugrom az ablakon, igy legalább nem kell azt a förtelmes szöveget hallgatnom. Végül semmilyen variáns nem lépett érvényben, igy aztán lakótársammal msn jellegő beszélgetést kezdtünk telefonján, jegyzetként.
Volt pár jó duma, mint pl: Gyöngyosi István, barokk költőről beszélt az előadó, mire padtársam pötyögtetni kezdett. Már azt hittem, hogy valami értelmes gondolatot kiván megosztani velem, de josásom ezuttal nem vált be: „ gyöngyös nállunk tehény :D”. Ez a szöveg állt a jegyzetben , mire én ekép vlaszóltam: „Nálunk Rózsi”. Mondhatni, hogy ez az „esemény” volt az óra fordulópontja, mert ugyanis olyan röhöghetnékem támadt, mintha megvesztem volna... Kinomban elkezdtem firkálni a padra különböző szövegeket:
„Szereted a mazsolát?”
„Homokseggszurkáló vagy?”
„Bazsi:D”.
No, ora után gondoltam még kicsit netezem, de sajnos tervem pucsba fulladt, merthát az ajtón szembetalálkoztam egy „Zárva” felirattal. Hát ez kurvajó!!! xD
Végül, mivel nem sikerült befészkelni magam a számitógép elé, elindultam hazafelé. Az utat amit eddig egy bő negyedóra alatt tettem meg, most egy óra alatt sikerült megvalósitanom. Nem kell félreérteni, nem vesztődtem el (Én nem, csak a pénzem... xD), csak vásárolgattam ezt-azt. Lényegében nem is költöttem sokat:). Vásárlás után direkt hazajöttem. Megmelegitettem a levesem, ami jó ideje hidegen fogad haza, aztán kajáltam, s majd leültem olvasni.
Estefele beszélgette telón öcsémmel, aki elárult egysmást a gólyabálról, majd letette, hogy Móricz novellákat olvasson. Vicces...
Apát is felhivtam, hogy érdeklődjek milétéről, majd kitértem a holnapi kosarazásra. Nos, mint apától várható volt, kaptam pár beszólást: „Törpéket is bevesznek kosarazni? Vigyáz, nehogy beválógassanak a K csapatba.” Nos, mindkét mondat ironikusan csenget, de nem sértődtem meg. No, de téma lezárva...
Jah, még csak annyit, hogyha ár a családról dumálok, hogy hatodikán anya is megérkezik :D
Nos ez a mai nap is tiszta kihivás volt, amit nagyon élveztem, de most már megyek, me’ későre jár... Aludnom kéne xD
Oyasumi :)
Adalék 1.
„Gyöngyös nálunk tehény :P
Nálunk Rózsi -_-„
„Nah, Böhöm Bandi felbredt xD, mégsem... Horkol tovább, mint a medve xD
Aztán ha az!”
„Ez az óra kiakaszt@@, mintha beragadt volna a mutatója, s nem akarna többé megmozdulni...
Aha... én már elméletileg elaludtam... Olyan vagyok, mint valami ’leguma’.”
„Wikimackó vakaródzik xD”
„Ennek erőssen hatnéka van... előbb má a kezével imitálta az aktust xD.”
Dátum: Október 26 suiyoubi
Idő: huszonkét óra, s negyvenöt perc
Helyszin: az ágyad alatt!
Komment: röhögök...
Mint mind tudjuk, minden kezdet nehéz, hát még a nap kezdete... Reggel korán kellni, pfuj, nincs is annál nagyobb állatkinzás... No, de lényegre térve, ma valahogy sikerült kihagyni a reggelit, sajnos, de szerencsére nem holtam éhen:)
Szóval gyorsan felöltöztem, eltotyogtam az egyetemig, majd onnan az egyik évfolyamtársammal buszoztam a tornateremig. Szerencsénkre a közlekedési masina pont a bejárátnál állt meg, igy sikerült beérni időben:)
Nagy vigan csináltam végig a bemellegitő feladatsort, miközben azon agyaltam, hogy végre kosarazhatok, de sajnos hamar kiderült, hogy kár volt tervezni, ugyanis kosarazás helyett tömegverekedésben vettem részt, ahol körmök röpködtek, meg a sok kispicsa nyivákolt minden szarért. Szerencsére semmi bajom, s az ütés sem fáj, amit a labdától zsebeltem be. No, miútán végetért a nagy mecs, gyorsan átöltöztem, majd vissza buszoztam az egyetemig, ott pedig bebujtam a net elé :P
Leelenőriztem a meiljeimet, hallgattam egy kis GazettE-t, majd végül eszembe jutott, hogy Danci meglepett minket egy forradalmi epizoddal, amin szétröhögtem az agyam. Egyszerűen fasza volt , Hidan vissaztérése meg, basszus, aszitem , hogy behalok xD (Nem tudom, hogy emlitettem-e, de az 1 ÁÉ-ból Hidan a nagy kedvencem, igy örülök, hogy visszatért:))
Még egyszer dicséret a mesternek, s térek is vissza a mai napomhoz.
A kellemes perceket egy unalmas Fonetika ora követte, amellyen Böhöm Bandi megint produkálta magát... hát szegényt már kezdem sajnálni... Folyamatosan beégeti magát, s még észre sem veszi a hülye.
Fénypont volt az orában az a pillanat, amikort a szökeherceg trombitálni kezdett a nouziján. Ezt követte egy nagyon förtelmes járvány xD. Hangokat „vizsgáltunk”, aképp, hogy kiejtjük őket. Sajnálatos modon a magánhangzókat vettük éppen, s ezekről kellett kideritenünk, hogy ajakkerekitéses vagy ajakrésesek-e, valamint azt is, hogy a magyar nyelv miért kategorizálja őket három csoportba. Igy kezdődőtt minden... több tucat nép kezdte egyszerre össze-vissza probálgatni a magánhangzókat, s megszületett végül a Banán inflúenza. A teremben a következő magánhangzó csoportositásai hangzottak el: iaia xD, komolyn mondom, hogy förtelmes volt halgatni az egészet. Tisztára, mintha egy csorda szamárt heréltek volna ki. Nameg a másik „kellemes” hangpáros aauuaauu... Úgy tűnik, hogy a szamarak meg a gorillák szoros barátságban élnek... xD
Ezek után semmi érdekes nem történt. Föztem kaját, ettem, s azóta hegyezem a zabot xD. Pár perce tettem le a telefont, merthát csajéval megbeszélés volt, s most már pokerezni készülök.
Nah, én léptem :)
(L)Oyasumi(L)
Adalék 2.
Túl az óperencián, túl a tengeren,
Úszik egy kis svábbogár
Tiszta meztelen.
Szárnya nincsen őneki,
Csak a viz viszi,
Szegény kicsi svábbogár
Megfog DÖGLENI!
xD
Mendegél a mandarin, s
Ez kurva jó, s
Ez kurva jó...
Dátum: Október 27 mokuyoubi
Idő:tizenkilenc óra, s három perc.
Helyszin:Széken
Komment:Ébredezem... megrészegit a sok röhögés xD
Hú, eléggé elgondolkodtat most az, hogy mit is irhatnék a máról, mert igazából unalmas kis napom volt, szinte semmi sem történt. Reggel, khm... bocsánat, délben valahogy sikerült kimászni az ágyból, s igy is csak azért, mert kajás voltam. Hát kinyaltam a nutellás befőttest, meg teát is szürcsölgettem, ha jól emlékszem xD. Azután elkezdtem szedelözködni, majd valahogy nagy nehezen sikerült kijutni az ajtón. Ekkor még csak kétóra volt, igy beültem netezni. Nagy vigyorogva olvastam a beérkező emailjeim, amikre már nagyon vártam :). Köszönet érte a drágámnak :D No, ezeket elolvasva nagyon jó kedvem lett, amit aztán még fokozott az éppen következő show xD.
Hát őszintén, embert még igy beégetni magát nem láttam, no de nem hagylak kiváncsian meglakkolni titeket, igyhát röviden elmesélem a storyt.
Szóval, kicsit szomorkásan mászkáltam a net elők, de belső énem (Igen.. úgy tűnik skizó vagyok xD) vigyorgott, mint a tejbe tök az előbb emlitett okok miatt. Ekkor derült ki, hogy Lüke tartja majd a szemináriumot. Hát, maga a hir kikészitett ( Nem idegileg, vagyis majdnem... xD azok is szorultak már a sok röhögés miatt xD), de mikor sikerlt helyet foglalnom a teremben, s eltelt tiz perc, azt hittem, hogy megcsokolom a padlót... Ez nem vicc, viccnek is rossz, de tényleg -_-”
No a téma az olvasás és a könyvek fontossága volt, nameg a könyv és az internetes olvasás közötti különbségek, előnyök, hátrányok. A lányok sajnos nem készültek fel rendesen, igy az előadásuk nem sikerült túl jól, sőt, röhejes lett. Lüke viszont ontotta magából az értelmes mondatokat:
„ A film nem annyra személyes, a könyv viszont nagyon személyes, mármint, ha te olvasod sokkalta személyesebb, mint a film. Szóval a film személyesebb, mint a könyv...”
Nos, egen-_-”, értelmes gondolatvezetés nulla xD, szal ne csodálkozzatok azon, hogy majd kimultam. No meg tény az is, hogy szökeherceg mellett ültem, s ez is tett rá egy lapáttal a jókedvemre:).
A bő másfél óra alatt eféle és még érdökösőbb mondatok, gondolatmenetek jangzottak el, amin az ember épp annyit röhögött, amennyit nem szégyelt, éshát szégyent csupán páran ismertek... Én nem xD. Mikor a szégyent osztógatták elfelejtettem sorba álni. Egy az, hogy utálok sorba álni, másik az, hogy nem szeretem az ingyen cucokat. Olcsó húsnak hig a leve... xD
Hát egen, ez vagyok én, nem kell csodálkozni tehát, hogy az irásaimban is annyi marhaság belekerül, me többnyire személyes tapasztalataimból meritem az ötleteket. No, de mára ennnyi, nins több mit meséljek.
Ezer köszönet tökfejnek a válaszért, nameg sok puszi mindenkinek:)
Ahoy.
Dátum:Október 28 kin’youbi
Idő: huszonkettő ötvennyolc.
Helyszin:Valahol a gondolataim között
Komment:Elvesztem.
Pocsék érzés reggel arra ébredni, hogy talán minden elromlott, hogy többé sosem lesznek úgy a dolgok, ahogy voltak, de az embernek tovább kell lépnie... muszáj továbblépnie :(
Kedvetlenül száltam ki ágyamból, majd indultam el a konyha felé reggelizni. Lakótársam ekkor már hazaútazott, jó neki... Gyorsan összedobtam a reggelim, majd azt csak éppen legyümüszöltem torkomon, de aztán semmivel sem tudtam lefoglalni magam... Féltem net elé menni, mert féltem reakciójától, mert nem akartam, hogy mindennek vége legyen még mielőtt elkezdődött volna. Tudom, sosem mondtam ki azt a bizonyos szót, de most kénytelen vagyok metenni. Azt is tudom, hogy pár hónappal ezelőtt azt beszéltük, hogy a távkapcsolatoknak semmi jövőjük, de sajnos most már másképp gondolkodom a dolgokról. Igazság szerint legszivesebben vonatra ülnék, s majd, ha várna rám a peronon, a nyakába ugranék, s számtalanszor a fülébe suttognám, hogy mennyire szeretem:) de sajnos nem tehetem... Az egyetemre való beiratkozásomkor felelősséget vállaltam bizonyos dolgokért, amiket semmiképp sem szeretnék seggberúgni. Ne értsetek fére, nem a suli az első az életemben, csak az a legfőbb kötelességem...
Egyetlen pozitiv dolog a mai napban az volt, hogy kaptam szemináriúmon plusz pontot:) mert megjött végre a bátorságom, hogy hozzászóljak a dolgokhoz...
De talán az sem azért volt, mert oly jó kedvem lett volna, azt hiszem csak terelésképpen avatkoztam bele a beszélgetésbe.
Szemináriúm után bátorságot vettem magamon, majd bementem netezni. Csupán csak egy rövid orácska jutott ki nekem mára, de öszintén nem is bántam. Nem voltam ráhangolva a dolgokra, igy miután leellenőritem meiljeim, meg odanyomtam ismerőseimnek egy éleket, távoztam is a gép elől.
Mint valami élő halott mászkáltam az utcákon keresztül, teljesen kedvtelen voltam, aminek oka csupán az volt, hogy nem kaptam választ levelemre.
Jelen pillanatban is azért aggódom, hogy minden elromlik, s többé semmi sem lesz úgy, mint eddig volt, és ezt pedig nem szeretném... Azt akarom, hogy egy napon boldogan nézhessek majd szemeibe, majd elmondhassam neki, hogy mennyire is fontos ő nekem :)
Elnézéseteket kérem, hogy ilyen röviden foglaltam össze a mai napomat, meg azért is, hogy tanújai voltatok érzelmi kitörésemnek, de egyszerűen nem tudtam másképp cselekedni, minthogy leirtam nektek legrosszabb gondolataim.
Gomene:(
Dátum: Október 29 doyoubi.
Idő: huszonhárom tizennégy.
Helyszin: Szekrényedben xD
Komment: Hegyezem a zabot...
No, első sorban kijelentem azt, hogy ma kicsit jóbban vagyok. Tegnap hormonzavarom volt eisze... xD
Hát lányegében szinte semmit sem csináltam , még azt is utnam, hogy felhivjam Vivit. Igen, tudom... szééégyen xD, de ez van, ezt kell szeretni.
No, készitettem kaját hétvégére, kicsit olvastam, Justina Buzibert rajzoltam, mag csomót unatkoztam... Ennyi xD... Majd holnap lehet, hogy kicsit több esemény lesz az életemben.
Chu:)
Adalék 3.
„Ha a beszélő ember a földi életnek egyik
legnagyobb csodája, akkor a beszédhangok
képzése és felfogása ennek a csodának
egyik varázslatos bonyolultságú és
kifinomultságú, s talán a legrészletesebben
ismert része.”
Kenesei István
Dátum: Október 30 nichiyoubi
Idő: Húsz harminckilenc.
Helyszin: Ablakodban:P
Komment: Kekszet kaszállok xD
Előre elnézést kérek, de a mai bejegyzés sem lesz túl tartalmas. No, reggel valahogy kikeltem az ágyból, reggeli-ebédeltem, majd nekiláttam olvasni... Hát elszorakoztam, aztán vacsiztam, habfürdőztem, s majd miután sikerült rendet tenni szekrényeimben, s a szobában is, újból beléptem az álmok világába.
The End
xD
Dátum: Október 31 getsuyoubi.
Idő: huszonhárom ötvenegy.
Helyszin: Börömben:P
Komment: Jeget aszalok xD
Az útóbbi napokban kicsit betéptem... Hol sirhatnékom volt, hol röhöghetnékem. Utóbbi esetben szinte bármin képes voltam nevetni, mintha minimum héliumot szivtam volna, de komolyan. Eisze megártott Néger Zita könyve, meg a sok nyelv xD Nem kell félreérteni, csak tudniillik az utóbbi napokban gyakori volt az olyan könyv, amiben nyelv szerepelt xD. Nyelv és a nyelvek. Világunk, a nyelv, Utak a nyelvhez, meg satöbbi...
Csupán annyit mondogk, hogy kikészit a rakás kötelező bibliográfia... Baromi sok van belőlük, többségük ugyanarról szólnak, nekem meg muszáj elolvasnom, különben nekem sajt... reszelt, értitek, nemde?
Mai nap kivételesnek számit, mégpedig azért, mert képes voltam percnyi pontosságal a csergőóra elött felkelni... rekord gyerekek xD. Nem mintha lusta lennék, semmi ilyensmi, csak elszoktam attól, hogy korábban keljek a kelletnél...
No, felkeltem, megreggeliztem, majd két bögre fekete lé elszürcsölése közben újból kézbe vettem „kedvenc” olvasmányaim... Hát voltak bennük érdekes dolgok, szóval, azok akik okos kölköt akarnak, olvassák el a fentebb emlitett Néger Zita könyvét...
Fél négy felé végeztem ki a könyvet, annak ellenére, hogy gyorsolvasó vagyok... mit mondjak? Mentségemre szolgáljon az, hogy dele volt szakszavakkal, amiket még nem ismertem:P No olvasás után gyorsan tusoltam, majd szaladtam... na hova? NET elé :D. Válasz levélre nem érkezett, amiért most kicsit pipa vagyok tökfejre, de majd valamikor csak megérkezik. Lényeg, hogy sikerült beszélni öcsikémmel, a halálal (Death), akiből mint mindig, most is özönlöttek a kérdések :). Sajna azonban mindegyikre nem sikerült választ adni, mert orára siettem...
Pech az egészben, hogy nem tudtam meik terembe lesz orám, orarendben sem szerepelt, igy végül a tanszéki könyvtárban kötöttem ki, ahol nyolcig olastam Péntekjancsi könyét -_-”. Hát, érdekes volt...
Azútán siettem haza , merthát kint fagyás van... a négy fokos „meleg” nem valami kecsegtető xD. Most meg itt üllök a széken, aszalom a jeget, s azon gondolkodom, hogy egy hét múlva anyával, meg apával, meg öcsikémmel ünnepelni fogom azt, hogy még egy évvel öregebb lettem...
Bye :)