Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. Ötletek

2011.07.18

 

 

Naruto 

Kelletlenül kászálódtam ki az ágyamból. Csak tizóra volt csupán, de már nem tudtam aludni. Gyakorlatilag hétórától forgolodom az ágyamban, de semmiképp sem sikerült visszaaludnom. Szarügy... 

Gyors tusolás majd tiszta ruhákba bujva mondhatni tiszta jókedvűen ültem le a számitógép elé. Első lépésem természetesen az msn-re esett, majd több mint kétórás társalgás után Sasukéval, megelégeltem a dolgot, igy keresgélni kezdtem a neten valami jó olvasnivalóért. Tudom, rettenetesen szörnyűnek tartjátok, hogy férfiként romantikus történeteket olvasok, de mentségemre szolgáljon az, hogy legtöbbjük gyönyörű kis valóságra alapozott történet, rendszerint olyan dolgokat, tetteket és tényállásokat foglalnak magukban, amik hétköznapiaknbak számitanak. Mármint olyan dolgok, amik bármelyikünkel megtörténhetnek. 

Szóval, nagyban keresgéltem valami csemegét, ami egy ideig lefoglal és elfeledtetti velem azt, hogy reggel oly kegyetlen modon öcsém felébresztett. Mindegy, majd megbosszulom e csunya vétkét. Rá is akadtam egy kis blogra, amin csupán csak két bejegyzés volt, de tulajdonosának szavai és leirásmodja egyzserűen nagyszerűek voltak. Oly modon sikerült leirnia a vele megtörtént dolgokat, hogy szinte elhittem velem történnek a bejegyzésben leirt dolgok. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy folytonos látogatója leszek az oldalnak, igy gyorsan be is tettem a linket a kedvencek közé, nehogy elvesszen. 

Nagyot ásitva keltem fel a számitógép elől, majd gyorsan a konyhába siettem, hogy elhalkitsam korgó gyomromat.  Sajnálatos modon kedvencemből már nem maradt, igy két tál müzli megzabálása után távoztam a konyhából. 

- Reggelt’ – üdvözöltem apámat. 

- Neked is... – motyogta, miútán nagyot ásitott. 

- Ezek szerint nem csak engem ért ma az a kellemes meglepetés, hogy eggel hétkor a legrosszabb zenét bögetik a fülembe... – nevettem el magam.

- Öcséd nagyon neveletlen, de ezt a saját hibámnak könyvelem el. Elkellett volna neki egy-két pof amikor tiszteletlen volt, de most már mit tehetnék? – szomorkodott apám. 

- Apa, nem te tehetsz róla. Te csak a munkádat végezted, hogy eltudjad tartani a családod. Igy történt, mert igy kellett történnie – vigazstaltam ösömet, majd vállon veregettem őt.

- Örülök, hogy egy nyugodt kis pályát választottál magadnak – mosolygott rám elégedetten apám. 

- Nem volt más választásom. Ez az egyetlen dolog, ami lázbahoz és amit szeretek – vigyorogtam rá büszkén. 

- Hát abban nem lennék olyan bisztos a te helyedben. Amint láttam, van valaki más ia, aki lázbahoz és talán szereted is – nevette el magát faterom. 

- Nem értem, de mindegy is – legyintettem, majd továbbálltam. 

- Ej, dehogy nemérted... csak még nem fogod fel – kiáltotta utánam apám, majd befordult a konyhába. 

 

Hinata

Sakura távozása után rögtön a számitógépem elé vetettem magam. Gyorsan bekapcsoltam, majd felléptem az oldalamra, hogy megnézem nagy-e volt a forgalom, vagy egyáltalán olvasta-e valaki a bejegyzéseim. Hát jártak páran, de nem sokan, ettől függetlenül elszánt köteleségemnek tertottam azt, hogy folytassam irói munkámat. 

- Hinata – lépett be hugom az szobám ajtaján. 

- Igen? – kérdeztem vissza pánikszerűen, mint egy kisgyerek, akit csinytevés közepette kapnak el. 

- Naruto az... – sóhajtotta. – Azt mondta, hogy sürgös.

- Sürgös? – kérdeztem rá furcsálva a dolgot. – Hát nem tudom. Pár perc és lent vagyok. 

- Rendben – válaszólta, majd távozott. 

- Mi lehet olyan sürgös, amit telefonon keresztül nem lehetet elmondani? – bukott ki belőlem a kérdés, majd gyorsan lekapcsoltam a laptopon és azzal rohantam is le hercegemhez.

- Szia – köszöntem. 

- Hali – mosolygott rám szélesen.

- Na, hadd haljam mi az a roppant sürgös dolog, amit telefonon nem lehetett volna elmondani? – kérdeztem kiváncsian.

- Vezes fel a szobádba és elárúlom – kacsintott rám. Komolyan mondom, hogy abban a pillanatban úgy éreztem, hogy majd megfővök a saját börömben... 

- Gyanus vagy nekem, Uzumaki – incselkedtem vele és direkt szólitottam családnevén tudván azt, hogy mennyire utálja, amikor egy korabeli magázza őt. 

- Ez csak természetes. Ediggi leélt éveim során mindössze százötven legyet, körülbelül hatvan bogarat, három macskát és egy nőnemű embert öltem meg. Igen, tudom, hosszú a bünlajstromom, de mit mondhatnék? Én már csak ilyen vagyok, veszélyes – mondta mindezt nagyon komolyan,majd végül elnevette magát. 

- Látom humorod nem hagyott el – mosolyogtam rá. – Gyere te tökfejű – intettem neki, hogy kövessen. 

- Hölgyem... – engedett előre. – Ám, engedje meg, hogy megköszönjem előbbi becézését. Igazán jól esett – folytatta szinjátszást. 

- Rendben, többé nem magázlak, de te se tedd. Idegesitő tud lenni... – sóhajtottam, majd beengedtem vendégem a szobámba. 

- Hűha... Ennél tisztább hely nem hinném, hogy létezik a föld keregségén – ámuldozott.

- Remek, szóval azt is tudod a nagyokos fejeddel, hogy kerek a höld – cikiztem. 

- Te most komolyan kötekedsz velem? – kérdett rá kertelés nélkül.

- Én? Ugyan... csak képzelődsz – legyintettem, majd helyet foglaltam a forgószékemben és intettem a fiúnak, hogy nyugisan helyet foglalhat az ágyamban. 

- Remek, már képzelődöm is.... – sóhajtotta. – Mit tettél velem, te boszorka? – kérdett ráé nevetve. 

- Hú, csak nekem tünik, vagy most éppen flörtölünk? – kérdeztem rá gondolkodás nélkül. 

- Nem tudom, úgy tűnik  - mosolygott rám Naruto. 

- Értem, na de hadd haljam, mi is az a sürgös dolog? – kiváncsiskodtam. 

- Nos, oltári nagy cuc. Van egy klasz pályázat, amire a neten bukkantam rá – hadarta egy szuszra.

- Miféle pályázat? – értetlenkedtem. 

- Irodalmi pályázat. Nah szóval elmagyarázom – válaszolt, miközben kezeivel hevesen gesztikulált. – Szóval, egy novelllát kellene megirnunk febrúár elsejéig, minimum tiozenkét A négyes nyomtatott oldal.

- És mi ebben a nagy durranás? – villantottam rá arra, amit nem igazán értettem. 

- Na szóval, a nyertes novellát és a másik négy legjóbbat a verseny szervezői kiadják kötet formájában. Na, na? Mit szólsz, megpróbáljuk? – kérdett reménykedve Naruto. 

- Még most sem értem, hogy mindehez miközöm van nekem. – Hát lehet,hogy hülyének néztek, de fogalmam sem volt,h ogy mire akar kilyukadni. 

- Hadd magyarázzam el – kérlelt. 

- Rendben.

- Arra gondoltam, hogy együttes erővel megalkotunk egy tök klasz kis novellát és bejelentkezünk a versenyre. Ha a művem, illetve a miénk nyer, egy könyvben meg fog jelenni, ami nekünk azért jó, mert igy talán sikerül meggyöznünk édesapádat, hogy engedje, hogy tedd azt, amit szeretsz – mosolygott elégedetten Naruto. 

- Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy van esély rá, hogy iró lehessek, és nem ügyvéd? – kérdeztem reménykedve.

- Pontosan. 

- Te egy isten vagy – ugortam anyakába, majd szorosan átöleltem. 

- Héhé, ne ilyen hevesen – nevette el magát a szöke. 

- Köszönöm – suttogtam fülébe halkan, majd kicsit eltávolodva tőlle puszit hintettem meglepett arcára. 

- Nincs mit – válaszolta, majd kaptam én is egy cuppanosat az arcomra. 

- Na és mikor kezdünk neki? – kérdeztem türelmetlenül.

- Amikor akarod. Akár most is, ráérek – mosolygott rám. 

- Rendben. Mi a pályázat fő ötlete? 

- A szeretet és a szerelem. 

- Szóval, romantikus szerelmi történetet kell közösen alkotnunk, ha jól sejtem. Ugye? – kérdeztem.

- Aha, valami ilyensmit. 

- Ha jól gyanitom eddig neked sem volt csajod... – sóhajtottam lemondóan.

- Mért, neked sem? – kérdezte nevetve.

- Csajom tényleg nem volt, és nem is lesz, viszont pasim sem volt, ami igazán megneheziti a dolgokat – vázoltam a tényállást.

- Miért is? 

- Tapasztalat segitségével sokalta könyebben menne az irás, de igy nincs semmi, amire alapozhatnánk...

- Értem, de nincs gond – felelte mosolyogva.

- Miért is?

- Nos, vagy te pasizol be, vagy én csajozom be és ügy lezárva. Nemde? 

Abbana pillanatban azt hittem, hogy egy egélsz világ döl össze bennem. Hát ennyire vak lenne. Nem látja, hogy mennire odavagyok minden szaváért, mennyire imádom égkék köveit és mennyire szeretem bohokás lényét? Hát ténnyleg enynire vak lennél, Uzumaki Naruto? 

- Bocs, de ez nem fog menni...

- Miért? De ez egy tök jó ötlet – válaszólta kissé sértődötten.

- Ne vedd rossznéven, de nekem ez igy nem megy... Igen, jó az ötleted, de önzőség lenne valakivel összejönni csak azért, hogy saját kicsinyes céljaim elérjem, és igazából gondolom te se tennél ilyet soha... – folytattam halkan. – Ráadásul, ha akarnám sem tehetem meg. Csak sajét magam csapnám be. 

- Miért?

- Mert van valaki, akit mindennél jóbban szeretek...

- Dehát akkor mi akadája van annak, hogy szerelmet vallj neki? – kérdezte értetlenül.

- Talán az, hogy ő nem viszonozza – válaszóltam. 

- Értem, és te ennek ellenére még mindig reménykedsz benne, hogy talán majd egyzser benő az illető fejelágya...

- Csak attól tarok, hogy sosem fog – nevettem el magam. 

- Mondcsak, ismerem az illetőt? – kélrdett rá gondolkodva.

- Nem hinném, régi barát... – suttogtam mosolyogva. 

- Értem, és egyetértek veled, de akkor mit tegyünk? 

- Talán jóbb lesz, ha a fantáziánkra bizzuk a dolgokat, igy legalább sikerül nem komplikálnunk az életeinket fölösleges szerelmi szálakkal.

- A szerelmi szálak nem fölöslegesek, csupán csak kiismerhetetlenek – kacsintott rám mára már másodjára. – Nade, ideje nekilátni a munkának. 

Egész délután a szobámba zárva tárgyaltuk meg, hogy mi legyen a főszál, milyenek legyenek a főszereplők, mellékszereplők satöbbi. Végeredményképpen sikerült megalkotnunk egy nagyon jó úgymond forgatókönyvet, amit már csak szavakba kell foglalni, majd azt bepötyögtetni a szövegszerkesztőbe és aztán irány nyomtatni a nyertes novellát. 

- Ideje mennem – bucsúzott, majd kaptam egy újabb cupanosat az arcomra. 

- Rendben, de holnap várlak. Jó lenne, ha még a szünetbe megtudnánk irni, hogy suliközben ne legyen még erre is gondunk – mosolyogtam rá boldogan.

- Puszit már nem is kapok? – kérdezte incselkedve.

- Tessék? – vágtam értetlen fejet, mire mutogatni kezdte, hogy mit óhajt. – Jaj, hugy puszit... – esett le, majd rögtön meg is tettem azt, amire kért. 

- Igy már jóbb – vigyorgott rám, majd kifordult a szobám ajtaján. – Holnap akkor találkozunk – integetett, behuzta maga mögött az ajtót, majd távozott én meg nekikezdtem megirni a legújabb bejegyzésemet. 

Előző

Következő

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

h

(panzer, 2011.07.18 15:03)

ohh igeen Naruto az érzelmi analfabéta :D:D