Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Eseménydús nap

2011.07.18

 

 

Hinata

Naruto-kun ma eléggé furcsán viselkedett. Eleinte meg sem szólalt, majdt azt hányta aszememre, hogy nem beszéllek hozzá. Kicsit meglepett, hogy pont ő sértőpdik meg ezen, hiszen pont ellenkezőleg történtek a dolgok, de mindannyian tudjátok hogy van ez. Az okosabb enged. 

Kezdetleges dühöm azonban elszált, amint elményedtünk a beszélgetésben és kiderültek egy-két dolgok a másikról. Apám azonban sajnálatos modon ismét rosszul időzitett, eképp pont egy izgalmas kis történet mesélésekor kellet félbeszakitanunk a beszélgetésünket. Kissé csalódott voltam emiatt, szivem mélyén azonban örültem neki, hogy némiképp végre rendeződtek a dolgaink, sőt, talán közelebb kerültünk a másikhoz, mint eddig voltunk. 

Nagy nehezen hazabotorkáltunk a hófedte járdán. Mondanom sem kell, hogy mire hazaértünk bevizült a cipőm és majdmegfagytam. Hazaérkezve gyorsan levakargattam magamről a csizmám, majd a kandaló elé siettem, ami még mindig ontotta magából a meleget. Apa rögtön tett a tűzre, ami újjáéledt, eképp sikerült csupán pár perc alatt felmelegednünk, igy negyedórára rá, hogy megérkeztünk, már mosolyogva szaladhattam fel a szobámba számitógépezni. 

Gyorsan ruhát váltottam, majd azon nyomban bekapcsoltam a laptopot, hogy megirhassam a mai napon történteket. Természetesen gondosan elintéztem azt, hogy senki se ismerjen személyemre az irások alapján, eképp minden nevet megcseréltem, csupán az események és az elhangzott szavak maradtak ugyanazok, amik ma elhangoztak az Uzumaki házban. 

Elszált az idő, mig elvégeztem az irást, lassan már fél hét körül lehetett. Kint sőtétség volt, s csendesen hult a hó. Elgondolkodtam Naruto szavain, nameg azon, hogy dejó neki. Bezzeg az ő szülei elfogadták azt, hogy ő irodalmat akar tanulni, apám viszont még azt sem tudja, hogy tehetségem etéren nyilvánult meg. Gondolataimból azonban a csörgő telefonom ébresztett fel, aminek kijelzőjén egy ismeretlen szám jelent meg. Kicsit haboztam, hogy felvegyem-e, vagy sem, de végül megnyomtam a gombot és beleszóltam a készülékbe.

- Moshi-moshi – válaszóltam a hivásra.

- Hali. Naruto vagyok – szólt bele a szöke fiú a vonal másik végébe.

- Áh, igen. Naruto – ismételtem el a nevét, majd nagyot ásitottam. 

- Csak nem untatlak? – kérdezte a fiú.

- Nem dehogy, csak fáradt vagyok – válaszoltam.

- Értem – motyogta Naruto. 

- Miért hivtál? –  kérdeztem rá habozás nélkül. 

- Néz ki az ablakon – válaszólta. 

Eleinte nem tudtam mire vélni kérését, majd léhán feláltam az ágyamról és az ablak felé siettem.Pár percig meg sem tutam szólalni a döbbentettől. 

- Megőrültél? – kérdeztem rá.

- Nem, dehogy – válaszolt nevetve Naruto. – Gyere le te is. Mokás – integetett hevesen lentről. 

Kicsit haboztam, mert nem tudtam, hogy helyes-e ez igy, de végül minden gondolatom és bűszkeségem félredobva a ruhásszekrényem felé vettem az irányt, gyorsan magamra kapkodtam pár vastag vizhatlan rúhát, és azzal gyorsan nekieredtem, hogy minnél hamarébb kiérjek a kertbe.

- Hogy jutott eszedbe, hogy ide gyere ilyen időben? – kérdeztem kissé haragosan.

-  Nem tudom, csak úgy jött... – vont vállat Naruto, majd lehajolt a fődre, felemelt egy kis havat, majd golyó formát gyúrt belőle. Ekkor esett le, hogy miért is jött pontosan a szemtelen kölyök, de már túl késő volt, repült is felém a hógolyó. 

- Áruló – kiáltottam felé, majd gyorsan követtem példáját és támadásba lendültem. 

Végeredmény képpen mindketten csurom vizesek lettünk, s természetesen mindketten majd megfagytunk. Kis gondolkodás után beinvitáltam az átfagyott fiút a nappaliba, pontosabban a kandaló elé, hogy együtt élvezhessük annak melegét. A vizes rúháktól gyorsan megszabadultunk, előkeritettem két meleg takarót, majd a vizes cucokat a kandaló közelébe aggattuk, hogy minnél hamarébb megszáradhassanak. Naruto végül tizóra körül távozott, két bögre kakaó és egy fél kalács elpusztitása után. Kicsit sajnáltam, hogy megint vége, de megértettem azt, hogy késő van és ideje mindkettőnknek ágyba bujni, különben holnap egyikünk sem lesz jó semmire. 

Reggel komás fejjel ébredtem, mintha tegnap este kakaó helyet vodkát vedeltem volna be, két egész üveggel.  

- Hinata – halottam nevemet valahonnan távolról. – Hinata – hangzott el ujból nevem. 

- Mi van? – kérdeztem duzzogva.

- Hinata szólj mér bele abba a rohadt telefonba. – Hoppá. Megint sikerült felhivnom álmomba Sakurát.

- Szia, bocs, csak a szokásos... – sóhajtottam a telefonba.

- Jaj te lány... – nevette el magát barátnőm. – Na és miújság?

- Nem sok. – válaszóltam. – Tegnap Narutoéknál ebédeltünk, s végül sikerült kicsit beszélgetnünk, este pedig átjött hócsatázni – nevettem el magam a szőke hercegemre gondolva. 

- Tessék? – kérdezte döbbenten Sakura. – Hát ezt nem hiszem el...

- Hát igazából én sem, de képzeld...

- Mit? – vágott a szavamba barátnőm. 

- Gyere inkább át és megmutatom – válaszóltam.

- Rendben. Fél óra, s ott vagyok – s azzal véget vetett beszélgetésünknek. 

Izgatottan kapkodtam magamra egy kényelmes melegitőt meg egy rövidújú lila polót, majd gyorsan lesiettem a konyhába reggelizni. Hanabi már a müzliét kanalazhgatta komás szemekkel. Úgy festett, mintha legkedvesebb álmából ébresztették volna fel az éjszaka kellős közepén. 

- Miért vagy ilyen nyúzott? – kérdeztem rá.

- Még nem szoktam meg az ágyat... – legyintett, majd folytata a kajálást. 

- Értem – bológattam együtérzően,  majd előhalásztam a hűtőből a tejet, a szekrénybőll a müzlit és enni kezdtem a vitamindus reggelim. 

Sakura a beigért fél óra helyet húsz perc alatt érkezett meg, aminek nagyon örültem, igaz, kicsit szokatlan volt, hogy ilyen gyorsan érkezet, mert köztudott dolog róla, hogy mindig, mindenünen késik. Lényegtelen.  Vendégemet természetesen a szobába tesékeltem, majd követtem két pohárral és a mennyei körte nektárral. 

- Na, hadd haljam, hogy miről is van itt szó – mosolygott rám barátnőm, majd nagyokat kortyolt a savankás folyadékból. 

- Erről van szó – emeltem szeme elé a Narutotól kapott nyakláncot. 

- Csaknem... – meresztette rám tekintetét Sakura. 

- De. Narutotól kaptam a tegnap, születésnapomra – mosolyogtam barátnőmre. 

- Wáó... hát ez.. meglepő – bökte ki végül szaggatottan a nem éppen helyes mondatát. 

- Igen, az – válaszoltam füligérő szájjal, majd elmélyültünk a beszélgetésbe. 

Sakura távozása után természetesen rögtön megrohamoztam a laptopomat. Eleinte azt sem tudtam miként kezdjek neki leirni a dolgokat, de végül sikerült oly modon, hogy, ha netán Naruto rátalál a blogomra, ne tudjon rögtön akkor rájönni, hogy Ritsu személy szerint én vagyok. 

„ Hetek, talán hónapok is elteltek úgy, hogy egy hellón  kivül semmit sem mondtunk a másiknak. A dolgok, tettek többsége azonban nem állandó, ily modon következhetett be az, hogy a rengeteg kihagyott idő után tegnap órákhosszát beszélgettünk mindenféle apróságokról, amikről mindketten azt véltük mindeddig, hogy csupán jelentéktelen tényezők egy ember életében.  Szóesett karierről, meg pályaválasztásről is, de ezek csupán beszélgetésünk épitőkövei voltak. Aztán sajnálatos modon végeszakadt a párbeszédnek  pont a legjobb részénél. Morgolodtam is miatta, de este mikor átjött és folytathattuk onan a beszélgetést, ahol abbahagytuk, visszatért belém a jókedv. 

Nem tudom, hogy mit jelent az igazából, hogy szerelem... de ki tudja? Senki... mindeddig senki sem tudta tökéletesen szavakba önteni ezt az érzést, ami boldogsággal tölt el. Azt a feszitő érzést a melkasodban, ami akár egy pillanat alatt képes lenne szétszakitani énedet ezer kis apró részecskére, mint valami bomba. Mégis úgy érzem, hogy igazán szeretem, teljes szivemből, önzetlenül... 

Hogy miért? 

Igen, ez is egy jó kérdés, amit azok tesznek fel, akik kételkednek saját és mások érzéseikben is. Azt, hogy miért szeretünk valakit nem lehet megmagyarázni, csak szeressük és kész. Ez olyan mint egy  általános igazság, mint például az, hogy megégeted magad, ha a tűzzel játszasz, de mig előbbi mondásban hisznek az emberek, a másikban kételkednek és kiskapúkat keresgélnek. 

Engem azonban egyetlen eféle kérdés sem képes eltántoritani az igazam mellől, mert tudom, hogy az érzések, amiket őiránta táplálok valósak. „

 Előző

Következő 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hali :D

(panzer, 2011.07.18 09:52)

huhuuuu jól alakul tetszik :D bár a bevizült a cipőm kifejezést még életeben nem halottam :D