Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Előjáték

2011.01.29

Itachi

Mindannyian tudjátok, hogy ki vagyok én, hogy miket követtem el a múltban, hogy mikre vagyok képes igazán, így inkább mellözöm a bemútatkozást, és egyenesen a lényegre török. Az egész nevetséges helyzet akkor kezdődött, amikor az én kicsi öcsikém megtudta az igazságot a mészárlassal kapcsolatban. Mérgében félholtra vert azért, mert évekig kellet hazugságban élnie.

Nagy meglepetést okozott, mikor azt mondta, hogy megbócsát, én meg szépen elhittem, hogy milyen özetlen, addig, míg elő nem jött, az őrült ötletével, hogy csatlakozik csapatával eggyüt az Akatsuki bűnszervezethez. Hiába tiltakoztam ellene, ő makacsul ragaszkodott hozzá, hogy itt legyen melletem, hisz az elmúlt években sajnos nem tehette. Végül beadtam a derekam, de magamban azért megfogadtam, hogy majd megkeserítem napjait, ahogy ez egy nagyobb tesóhoz illik.

***


 Az ablak előtt álva figyeltem az időjárás változását. Egyik pillanatban még vidáman sütöt a nap, néhány perc múlva már sötét felhök takarták el a meleget súgárzó napot. Nemsokára esni kezdett, mintha vodorrel öntötték volna. A rengeteg esőcseppetet követően, egy hatalmas villám szelte ketté a tájat, majd csatlakoztag a dörgések is az égi játékhoz. Ijesztő egy jelenség, emlékszem, hogy Sasuke menyire félt, amikor kint rosszidő volt. Rengetegszer megtörtént, hogy átjött hozzám, mintha melletem biztonsába érezte volna magát. Mostanra a legnagyobb félelme lett a legerőssebb fegyvere, amit, saját tapasztalatom alapján tanácsolom, jobb elkerülni.
Gondolataimből Deidara hümmögő hangja zökkentett ki.
- Itachi, hm!
- Dei, Hidan merre van? -kérdem kiváncsian.
 Biztos megint azt a hülye könyvet olvassa. Hogyan legyünk jó hívői a Jashinizmusnak. Esküszöm, eldobom az agyamat, ennél nagyobbmarhaságot nem is lehetne kitalálni. Méghogy élvezd a fájdalmat... nagy francokat! Ki az a hülye, aki élvezni tudja a fájdalmat? Na jó... erre inkább ne válaszóljon senki, vegyük úgy, hogy költői kérdés volt.
- Nem tudom, hm - adja a "sokatmondó" választ Deidara.
- Tobcsi, meg Kakuzu? - kérdem reménykedve.
- Tobcsi pillangókat kerget Konoha körül, állitolag feltalált egy új fajt. Kakuzu bankot raból Sunába, most nagyot fog kasszálni. Az olasz maffia fönök, allítolag holnap akart felvenni egy nagyobb összeget, jó kibaszás lesz ez neki. Jah, és Hidan elment csajozni Konohába, hm - válaszól Deidara.
- Remek, pont mikor szükségem lenne rájuk - dühöngöm.
- Miért lenne szükséged rájuk, hm?
- Elárúlom neked, de tartsd a szád, különben neked annyi! - fenyegetem drága barátom.
- Okés, hm - hm, hm, hm. ÁÁÁ...  már kezd az agyamra menni. Hogy lehet ennyit hümmögni a semmin? Egek... tényleg csak idióták vesznek körül - sohajtom.
- Nah, szóval arról lenne szó, hogy ideje lenne megtartani a szokásos beavatási szertartást, nem gondolod? Miért épp az én öcsikém ussza meg ezt a megalázást? - huzódik ördőgi  vigyorra szám.
- Jó ötlet Itachi, hm. Mit szólnál, ha összesednénk a bandát, és aztán. Úgy nevetségesebb lesz - jön a nagyszerű ötlettel, mintha épp most fedezte volna fel a hidrógént.
- Deidara, szerintem iszkolj utánuk, amig mág jót állok magamért... - nezek rá szúros tekintettel.
Két másodperc sem kell, veszi az adást, s mint a kutyák, farkát lábai közzé hajtva iszkolt ki a házból a zuhogó esőbe. Mondanom sem kell, hogy mennyire lenyugodok ettől a látványtól, és attól. hogy nem kell tovább jalgatnom a folytonos hümmögését. De mos komolyan, hogy lehet folyton azt mondani, hogy hm?
Fél óra múlva eláll az eső. Amilyen hamar jött, olyan hamar tünnek el az égről a sötét felhök, hogy azok mögül újra ragyoghasson a nap. A földszintről zajt hallok, így veszem a féradtságom, és lekászálódom a nappaliba, ahol az én kedves öcsikémet a kanapén találom, aki egy fura hajszínű csajjal enyeleg, miközben nézik a Grace klinikát. Eléggé sokkolnak a látottak, föleg az, hogy a rózsaszín hajzúhatag tulajdonosa Sakura. Hát ki gondolta volna, hogy az öcsikémnek van szíve?

 

 

- Khm... ha nem gond csatlakoznék - nézek rájuk idétlenül.
- Nem gond. Amúgy emlékszel még rá? - kérdi öcsém Sakura felé intve.
- Jah, ő az a kiscsaj, aki folyton utánad járkált, és aki már kétszer is megmentette az életed - válaszólom állszent képpel.
- Na ja, muszáj mindent igy észbe tarts? - kérdi duzzogva Sasuke.
- Te kérdeztél, én válaszoltam. Amúgy tedd mát át az RTL klubra, mingyárt kezdődik a Monika show. Aztán este kilenckor lesz a Hazudj, ha tudsz, majd utána a Gyilkos elmék, és végül pedig a Rejtély. Ezekből legalább lehet valami hasznosat tanulni.
- Jól hangzik. De tényleg Sasuke, mit szeretsz te a Grace klinikába? - kérdi szörnyülködve Sakura.
- Mindegy, akkor nézünk át az RTL-re - sóhaj nagyot tesóm, majd csatornát vált. - Te, amúgy a Hayudj, ha tudszban mi volt a múltkor? Sajna nem láttam - pillant rám öcsém.
- Tudja a fene, már nem emlékszem - válaszolom vállat vonva.
- Eltünt süti, a tengeri malac. Kel Lightman végül kiderítette, hogy a kis Jony vitte haza - ecseteli Sakura boldogan.
- Hello, srácok, csajok! - vág a "családi" beszélgetésünkbe a fönök, akit, szokás szerint, megint csak egy női alsónemű és a rózsaszín kötényke fed.
- Üdv - köszönök röviden.
- Szevasz - köszön öcsém is.
- Hú, Monika show. Nah, és utána mi következik? - kiváncsiskódik.
- Hazudj, ha tudsz, aztán a Gyilkos elmék, majd a Rejtély - válaszolom unottan.
- A rejtély? Ti komolyan azt is meg akarjátok nézni? - néz ránk, mint valami marslakokra.
- Hát jah, tök tuti az a sorozat - örvendezik eggyetlen női tagja beszélgetésünknek.
- Na ne, a múltkori epizod katasztrófális volt! - szürnyűlkődik a fönök.
- Miről szolt? - kérdi öcsém.
- Hát az emberek szervezetébe csempésztek valami férgeket, amik néhány napon belül két méteresekre nönttek meg az ember gyomrába, akiket majd megöltek azokért a bigyókért. Szörnyű volt - sápitózik Pein.
- De hát mi volt ebben szörnyű? Ember öltünk már mi is, egy szekérrel.
- Hát jah, de a férget azért kelletek, mert olyan hormonokat termeltek, amik képesek meggyógyítani valami végzetes betegséget - szörnyülködött újból társam jogosan. Megölni valakit, azért, hogy valaki más élhessen szörnyű dolog. Igaz, én is hasonlóan tettem, viszont öcsémért erre is képes voltam. Öcsikém, jut eszembe, itt az ideje, hogy megbeszéljem a fönökkel is a beavatását. Miküzben én ezeken törtem az agyam, Monika hevesen vitatkozott egyik vendégével.
" - Sándor, miért kell megcsalnod szegény Veronikát? Szeret téged, kurvára jól néz ki, óriásik a dudái, és még a szájtechnikái is jok. Miért nem szereted szegény lányt?
- De hát Mounika, én egy pillanatig sem mondtam, hogy nem szeretem.
- Rajtatok, férfiakon alig lehet kiigazodni. Itt van egy nő, aki, mint lelkileg, mint testileg kielégiti a vágyaid, erre, te eldobod magatól.
- De hát Mounika, egy vad idegennel kefélt a saját ágyunkban. Ezt még elnéztem neki, de mikor másik héten már ketten baszkurászták a feleségem, hát elborúlt az agyam. Ey elviselhetetlen.    
- De hát te is megcsaltad a feleséged, ő mégis megbócsájtott. Na szerintem jobb, ha megbeszélitek.
Erre megjelenik egy húsz év körüli szöke bombázó, iszonyat nagy dúdákkal, amik annyira kihivóan szökdösnek, hogy egyből beindul a fantáziám.
- Szija Mounika - köszön nyápic hangon.
- Szija Veronika! Na, én nem is mondok semmit, inkább rátok hagyom.
- Sándor, mondd, miért dobsz el magadtól? Hisz szeretsz, és én is szeretlek. Ezt nem lehet ilyen könnyen lezárni.
- Nem érdekel, válni akarok. Jövőhéten az ügyvédem átküldi a papírokat, légyszíves írd alá.
- Eszem ágába sincs addig, mig el nem mondod miért akarsz válni.
- Még kérded is? Hazaérek, ti hárman nagyba üzitek a pályát, és engem meg sem hivtok a búliba? - kérdi felháborodottan.
- A fenébe... na gyere, most azonnal lenyomunk egy partit kettesbe - azzal megfogja a férje kaját, és kivonszolja a diszletből."
Hát bevallom, ilyet is ritkán lát az ember élőben. Végül úgy döntök, hogy jó lenne végre beszélni a fönökkel.
- Fönök, valamit meg kéne beszélnünk négyszem közt - probálkozom.
- Rendben, mennyünk az irodámba - válaszol higadttan.
- Fönök, lehet egy kérdésem?
- Nyögd ki!
- Hát szoval, mi a frásznak kell neked iróda? Csaknem tisztességes munkát végzel? - kérdem ingerülten.
- Nem, de mindig is szerettem volna egy iródát, nagyon menő - vigyorog rám.
- Persze, mint a női alsónemű... - mondtam inkább csak magamnak.
- Szoval, mirről szeretnél beszélni?
- Arról, hogy ideje megtartani a szokásos beavatási szertartást.
- Hm, tényleg, Már el is felejtettem, peddig Konan az éjjel említette - mosolyog perverzen.
- Fönök, igazán hálás lennék, ha kihagyna a nemi életéből.
- Milyen probákra gondoltál a megszívatásukra? - kérdi vigyorogva Pein.
- Azt majd meglássa fönök, de garantálom, hogy ezért öcsém félholtra ver engem.
- Gondolom akkor jö lesz, ha már bevállalod, hogy félholtra verjenek. Vagy talán te is beléptél Hidan szektájába?
- Fönök, hát úgy nézek ki, mintegy púcérkodó bibliaolvasó tökfej? - nézek rá szúros tekintettel.
- Nah, akkor megyek és előkészítem a terepet. Remélem, hogy Dei hamarosan hazahozza a többieket. Amúgy Konan hol van?
- Ha jól tudom, akkor most épp egy gazdag vénemberen lovagol. Képzeld, felajánlot neki ktszázezer ryut egy alkalomért - ámuldózik Pein. Hát ez sem normális... hogy hagyhadta, hogy a csaja némi pénzért összefeküdjön egy ezer idegennel.
- Fönök, magát nem zavarja, hogy a nőjét most épp valaki más huzza meg?
- Hogy mi? Ki mondta neked ezt? Micsoda tiszteletlenség... hogy mered Konant igy bemocskolni?
- De, hát fönök, épp az imént mondta, hogy Konan egy rakás pénzt kap egy vénembertől, azért, hogy meglóvagolja.
- Úr Isten! Utána kell mennyek - rohan ki az iródából a fönök. Úgy látszik, hogy ennek si elszívták az agyát.

- Szentséges fenvalóm, hogy kerültem én ennyi idióta közé? - teszem fel a költői kérdést.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(..., 2011.06.16 20:10)

Halli bocs hogy nevet nem írok csak nem szeretem közzé tenni más idegen vagy karakter néven meg nincs kedvem gondolkodni na de mindegy a lények az hogy eszméletlen ez az iromány én szétröhögtem szegény Itachi nyomorán magam szóval a legfontosabb hogy ez fenomenális. :)

Re: -

(haku16, 2011.06.16 23:46)

Nos, ha ez fenomenalis volt , akkor mit mond neked az a cim, hogy : Deidara fozo musora?
Nos igen, a hulyesegemnek nincs hatara, es mint draga egyetlen batyom is tajekoztatol efelol, sajnos gyogymod nincs ra, szoval meg sokaig el kell viselnetek a hulyesegeim xD
Hetvegen kirangulok, whit my family, de majd jovo kedd delutan nekilatok megirni. A terv mar megvan h mirol szol, es mi fog tortenni, szoval konnyu dolog lesz :)
No majd jovok az uj fejezettel! Pusza ;)