Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Viszontlátás

2011.06.12

 

Szapora léptekkel siettem a reptér kijárata felé. Nem sziveltem tulságosan ezt a féle közlekedési modszert, ami nem is csóda, de sajnos már sokadjára szorulok arra, hogy elfolytsam a félelmemet. Hogy miért félek? Mert egy eféle nagymadár vette el tőlem azt a dolgot, amire a legnagyobb szükségem lett volna, és amit a legjobban szerettem: a családom. Panaszkodni azonban nincs okom, mert jó helyre kerültem. Az Uchiha központban, ahol egyébként az Uchiha család is lakott, mindenki a szeretetével halmozott el. Olyanok voltunk, akár egy nagy család.

Kilépve a repülőtér épületének az ajtaján, tekintetem az magasba vándorolt, majd onan a haalmas bárányfelhőkre, melyek a gyönyörű kék eget diszitették, s mindeközben a nap is folytatta a tevékenységét. Egy gyönyörű napnak néztem elébe, mely újabb emlékek hadát idézték fel nekem.

- Sakura-chan - kiáltotta a nevemet valaki. - Sakura-chan!

- Igen - válaszóltam. - Mond, mi a baj.

- Bejöhetek? - kérdezte az ajtón túlról.

- Perzse, gyere csak - invitáltam be a fiút. - Mond, mi a gond - villantottam rá egy széles mosolyt.

- Gond az nincs, csak ötlet - vigyorgott rám.

- Miféle ötletről beszélsz? - kérdeztem kiváncsian. - Jaj Sas'ke... ne már, hogy úgy viselkedsz, mint Naruto... - sóhajtottam.

- Jah bocs, nem akartam idegölő lenni, csak elbambultam - mentegetőzött.

- Nem baj, de most akkor légyszi fejtsd ki, hogy mit értettél ötlet alatt - tettem egy fer ajánlatott a fiúnak.

- Jah, nem valami nagy mittudommi, csak arra gondoltam, hogy elmeghetnénk a folyópartra fürödni - mosolygott rám szélesen.

- És kik menének? - kérdeztem rögtön a válasza után.

- Mi.

- Mi ki? - kérdeztem.

- Jah, hát, te, meg én... na meg Naruto is - bövitette ki az "utaslistáját".

- Hm, Itachi-san nem jön velünk? - kérdeztem reménykedve.

- Nii-san nem ér rá. Ő sosem ér rá... - suttogta elhaló hangon.

Megsajnáltam szegény fiút. A hét éven keresztül, amig itt éltem velük, a két testvér közötti kapcsolat egyre jobban romlott. Sasuke nagyon szerette testvérét, és folytonosan a figyelmére és elismerésére szomjazott, az idősebb Uchiha fiú azonban mindig kitért a közös programok alól. Azóta Sasuke Itachi nevét folytonosan a : Nem érek rá! - mondattal társitja. Szivfájditó látvány volt Sasuke csalodott mosolya, mely helyét vette a ragyogó kisfiús mosolyának, amit olyannyira szerettem.

- Gyere ide - suttogtam, majd miután teljesitette parancsomat, gyengéden magamhoz vontam, és átöleltem. Nem hátrált meg, csa igy üldögéltünk egymás karjai közt, csendben, mint szar a fűbe.

***

A szóbában történtekről senki sem tudott, csupán mi ketten. A békés pillanatok lejártával rövid időre elbűcsutunk egymástól, hogy majd fél óra múlva, fürdésre készen indulhassunk a folyópartra. Végül Naruto is velünk jött, nameg persze Tenten, egy harcias csajszi, aki azzal az elvel él, hogy: " Ne hagyd, hogy az emberek a szádba szarjanak! Tátsd ki a szád, hogy szarjanak belé!", vagyis egy szókimondó lány, aki harcol azért a dolgokért, amikben hisz és amiket szeret.

A folyópartra érve leteritettünk egy pokrocot, majd Tennel elterültünk rajta, mint két laposkő. Természetesen ez a fiúknak nem volt inyükre, igy azonnal elkezdték a tüntetéseket. Hát igen, ki gondolta volna, hogy meggyöző érvekkel állnak elé? Hát én nem, igy nyakon csapott a meglepetés. A két örült srác megmeritették tenyerüket a folyó vizábe, majd egy jó irányzott mozulattal ránk fröcskölték a langyos vizet. Természetesen büszkeségem nem hagyott nyugodni, igy gyorsan elkezdtem kitervelni az ellentámadást. Gondolkodtam egy ideig, hogy a két fiú közül kit válasszak ellenfélként, de végül Sasukéra esett a választásom. Egyszerűen csak feladatomnak éreztem, hogy letöröljem arcáról azt az önelégült mosolyát.

- Sasuke - szólitottam meg a fiút, aki időközben hátat forditott nekem, igy szembe került a lassú folyású folyóval. Neve hallatán rám szegezte tekintetét, vagyis, csak akarta volna. Mire felém fordult, én már ugrottam is a nyakába, hogy magammal rántsam a folyó habjai közé. Nevetve szedtem a levegőt, mig Sasuke csak rázta a haját, hogy némiképp béékén hagyák őt a szemébe logó tincsei. Röhejesen festett a fejére simult hajgomolyával a tökjén, igy én természetesen nyugodtan folytattam anevetgélést, addig, amig vissza nem kaptam a kölcsön kenyirt. Az már nem volt annyira vicces...

- Sas'ke - kiáltottam idegesen, mire szegény fiúban megált szufla.

- Te kezdted... - véédekezett szegény srác, majd menekülőre vette lépteit a part felé, azonban nem utott sehová. Keze után nyultam, majd mgamhoz vontam és átöleltem.

- Látod, nem ért ő rá, de nélküle is jól elszórakozunk - suttogtam neki, majd mély szemeibe néztem nagy vigyorogva.

- Mindig is tudtad, hogy melyek azok a szavak, amikre szükségem van abban a pillanatban... - sóhajtotta, majd egy apró puszit hintett kipirult arcomra.

Szép nap volt az, érzelmektől túlfütött, egyszerűen csodás. Az emlékek ostroma alatt végül eljutottam a kivánt helyszinre, othonomba, ahol életem legszebb pillanatait töltöttem.

- Jó reggelt Suzuki-san - köszöntem az öreg kapusnak.

- Sakura-chan - kiáltott fel boldogan az öregúr. - De megnöttél, hadd lássálak. - Elém lépett, majd tekintetét végig vezette rajtam, majd elismerően bolintott egyet. - Mi szél hozott erre, nagylány? - kérdezte végül mosolyogva.

- Gondoltam meglátógatom az egykori családom. Fugaku-sant és Mikoto-san is nagyon hiányzott. Alig várom, hog találkozhassak velük - újságoltam a dolgokat, mire az öreg ajaki lepityedtek. - Valami rosszat mondtam netán? - kérdeztem kiváncsian.

- Nem mondtál te semmi rosszat, kislány. A rosz már azelött megtőrtént. Fugaku-san tavaly nyár folyamán meghalt, szivinfarktusban. Azóta sincs nyugalon a házban, mindenki gyászol a maga modján. A fiatal úrfival van azonban a leghtöbb gond, nem tudja kiheverni az édesapja elvesztését, nameg ráadásul teljesen megszakadt Itachi urfival a kapcsolata. Nagyon rosszra fordultak a dolgok - mesélte szegény kétségbeesetten.

- Mondja csak, most ki vezeti a központot? - kérdeztem kiváncsian.

- Sasuke-kun. Az édesapja halála után ő vette át a vezetői szerepet - válaszólt az öreg készségesen.

- Köszönöm az információkat, Suziki-san. Most mennem kell, biztos örülni fognak enkem itt - mosolyogtam rá, majd elindultam Fugaku-san egykori iródája felé. Csak remélni tudtam, hogy még jelen pillanatban is ott van a vezető szóbálya, nemeg, hogy a vezető jelen pillanatban ott is tartózkódik.

Az ajtó elé érve, megtorpantam. Mély levbegőt vettem, majd rávettem jobomat a kopogásra. Pár pillanat múlva meg is szólalt egy kissé morcos hangon valaki.

- Igen!

- Jó reggelt, Sasuke-kun - mosolyogtam a döbbent fiúra, aki köpni-nyelni nem tudot a meglepedtségtől.

- Sakura... - suttogta, amjd felált és elém sétált. - Sokat változtál az elmúlt őt év során - bokolt.

- Te sem panaszkodhatsz - mosolyogtam rá, majd elmerültem erös karja között, amiket óvóan körém tekert. Prcekig álldogáltunk egy helyben, ölelkezve, ami boldogsággal töltött el.Szerettem azt a kisfiút, aki boldog mosolyaival ajándékozott meg már számtalanszor. Szerettem a kamaszt, aki mindig azon volt, hogy keresztbe tegyen nekem, de legfőképpen szeettem azt a férfit, aki még most is, rengeteg év eltelte után is képes megdobogtatni a szivemet.

Előző

 

Következő 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hali :D

(panzer, 2011.06.17 11:53)

tetszik, jó lett :D kíváncsian várom a folytatást :)

*.*

(Fancy, 2011.06.12 19:29)

Imádom. léci amint tudod folytasd *.*

Re: *.*

(haku16, 2011.06.12 22:58)

Szerencsére a héten csak kedden vizsgázom, igy lesz bőven időm irógatni:P Azt, hogy mikor is lesz fris, előre nem tudom megmondani, csak annyit, hogy valamikor a héten xD Köszi a kritikát :) szió

XD

(Seiko, 2011.06.12 13:57)

Nagyon jó lett ez a történet. Egyes részeken sokat nevettem. Ami még nagyon tetszett benne az-az, ahogyan a visszaemlékezést leírtad. Remélem hamar lesz belőle folytatás.

Re: XD

(haku16, 2011.06.12 22:55)

Örülök, hogy találtál benne részeket, amin lehetet nevetni Én öszintn, végigmosolyogtam az időt, amig megirtam a fejezeteket. Valahogy cukinak tartotm Sasuke viselkedlését, ahogy körberajongja a lányt. Nameg az első fejezetben a kis csaló cselje, hm, tök cuki volt szerintem. Vigyorogtam végig, mint a tejbetök. xD Folyti a hét folyamán! Szió:D

Szia:)

(Andie, 2011.06.12 11:12)

Remekül sikerült fejezet, gratulálok. Nagyon tetszik benne az a vonulat, hogy visszaemlékezés útján mutatod be a múltat. Egyszerre értheti meg az olvasó és hasonlíthatja össze a változásokat, a szereplők múltja és jelene között. Várom a folytit.

Re: Szia:)

(haku16, 2011.06.12 22:52)

Nos, törekedtem valami olyat irni, amit eddig még senki sem. Elegem lett a sablonos Sasusaku történetekből, igy nekiláttam ennek. Nagy reményeket fűzök hozzá, mert talán ez lesz az egyik legkiválóbb sasuaku alapú fanfictionom.
Köszönöm a kritikádat és örülök annak, hogy még mindig látógatod az oldalamat, annak ellenére, hogy kevés volt mostanában a fris. A hét folyamán valamikor majd jövök az új fejezettel, és talán még belefér a programomba egy Fény a sötétben fejezet is. Szió! ^^