Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabad szombat

2012.01.02

 

Már lassan három hónap eltelt, amióta visszatértem japánba, és mondhatni, hogy szépen elrendeződtek a dolgaim. Van munkám, van családom, egy othonom, és egy párom, akinek karjaiba fekhetek esténként. Hát mi kell még? 

Semmi...

***

Reggel mocorgásra ébredek. Lustán nyitom ki szemeim, s veszem észre, hogy Sasuke épp a szekrényt probálja kirámolni, valami kényelmes ruhát keresve. Ilyenkor nagyon falnivaló. Még pár percig figyelem, ahogy magára erőszakol egy sötétkék rövidújjú bő polot, meg egy fekete melegitőt, majd megemberelem magam, és kikászálódok az ágyból. Már az ajtó előtt áll, amikor sikerül utolérnem, és átölelnem őt. Mélyet sohajt, majd karom szájához emeli, és lágy csokot hint rá. Jóleső bizsergés lesz urrá testemen e tette következtében, igy nem birok rest maradni. Kikerülöm, majd felcsipeszkedve hozzá, lágy csokot hintek ajkaira. Eleinte csak játszunk egymás szájával, majd megelégelve a herce-hurcát, Sasuke mélyit csokunkon. Két perc múlva már kifulladva keressük egymás karjai közt az éltető  levegőt, mintha testünk oxigénnel teli tartály lenne.  

- Ez volt a jó reggelt puszim? – mosolyog rám szeliden Sasuke. 

- Annak is nevezheted – kacsintok rá. 

- És még minek? – kérdi kiváncsian.

- Mondjuk... – kezdem incselkedve, majd hogy kicsit játszak az idegeivel, elhalgatok. – Előlegnek abból, amit majd este fogsz kapni – fejezem be vigyorogva. 

- Már alig várom... – sóhajtsa, majd újból ajkaimra hajol egy aprócska csók erejéig. 

- Csak türelmesen – róvóm meg játkosan, majd szorosan átölelem. 

A kis reggeli előjáték után, gyorsan magamra kapkodtam az ithoni ruhámat, majd Sasuke oldalán leballagtam az ebédlőbe megreggelizni. Mondhatnám azt, hogy nem történt semmi extra, de akkor valószinűleg hazudnék, mármint ha azt annak nevezzük, amikor az ember elhalgatt valamit. No szóval, nagy vigyorogva érkeztünk le a konyhába. Sasuke egy mozdulattal felültetett a szekrényre, majd minden tudományát összegyüjtve reggelit készitett nekünk, és nem is akár milyent . Felséges reggelit. Palacsintát sütött, amit eperdzsemmel megkenegetett, majd összeilletsztett párat és végül a tetejére csokiöntet került. Nagyon finom volt. 

- Mhm... Lenne kedved elmenni egy koncertre? – szólalt meg hirtelen Sasuke. 

- Koncertre? – kérdeztem kiváncsian. – Miféle koncertre?

- J-rock – válaszólta mosolyogva. – A régi kedvenc csapatunk tart koncertet ma a belvárosba. 

- Igazán? – ragyognak fel szemeim a nagyszerű hir hallatán. – Naná, hogy menni akarok – vigyorogtam örömömbe, majd egy kis ugrással már Sasuke ölében csücsültem, s faltam édes ajkait, mint a pihe-puha cukor vattát. 

- Örülök, hogy velem jössz – villantott egy újabb mosolyt rám. 

- Nagyon rég nem halgattam tőllük semmit, de a kedvenc dalom refrénjét még most is tudom – válaszoltam, majd dudolni kezdtem a dalt. -  Ashita anata no kimochi ga hanarete mo kitto kawarazu ai shite iru. 

- Ashita anata ni boku ga mienakute mo kitto kawarazu ai shite iru.... – fejezi be végül Sasuke. 

- Most már emlékszem, hogy miért imádtam ennyire őket – puszilom meg Sasuke arcát, majd feltápászkodok az öléből. 

- Való igazság, hogy Nori-chan nagyon jó dalszövegiró – vigyorog rám szélesen. 

- És remek énekes – fejezem be helyete monologját, mire mindketten felnevetünk. – Nade, elég lesz a lazsálásból. Miben fogunk elmenni egy rock koncertre? Nincs semmi alkalomhoz illő ruhaneműm – keseredek el hirtelen. 

- Ami azt illeti, nekem sem. – szólal meg pár perc hallgatás után. – Mi lenne, ha elmennénk vásárolni? Amúgy is, ma szombat van. 

- Biztos vagy te abban, hogy pont velem akarsz vásárolgatni? – nézek rá vigyorogva. 

- Miért? Ki mással mehetnék el? Amúgy is, a te véleményed érdekel, nem a másé, szóval igen, veled akarok menni – oktat ki egy perc alatt. 

- Hát jó, de előre kijelentem, hogy minden egyes ruhaneműt felprobálok majd, ami megtetszik, s te mindről véleményt kell mondj – probálom megijesztgetni. 

- Hm, esetleg a ruhacserélésnél majd kisegithetlek... – vigyorog rám kajánul, majd közelebb lép, és belecsokol a vállamba. Tette következtében egy elégedett sóhaj tör utat ajkaim között, mire ő vigyorogva huzodik el tőlem. – Akár ki is probálhatjuk, mennyire könnyen lehet megszabadulni eggyes daraboktól – kacsint rám, majd ellépve mellőlem kilép az ajtón. 

Igen, tudom... Néha előjön ez az elrejtett perverz kis énje, de nem annyira elviselhetetlen, mint azt bárki is gondolná... 

A délutánunk vásárlással telik el. Sasuke már a ruha probálgatás felénél bealszik, de nem hibáztathatom szegényt ezért. Végül is, elég sokká birta. Miután majdnem két gyárnyi ruhaneműt felprobálgattam, négy lehetséges ruha kombinációt vásároltam meg, mig Sasuke csak kettőt. Ezútán beültünk egy fastfoodba, majd megebédeltünk, s végül hazaindultunk, hogy idejében elkészülhessünk a koncertre. 

Megérte. Mindent megért a látvány, az összes kinnal teli órát. Sasuke istenien festett fekete börnacijával, meg a fehér, vörös feliratú hosszúújjú polojában, ami megjegyzem, hasonlit egy a Nori által viselt polora, amit egyik videoklipjükben visel. Mindezek mellé pár apró csecse-becsével még megpodotta a látványt. Én is kitettem magamért. Egy fekete polot fehér felirással választottam végül, mellé egy rövid bör nadrág és ugyancsak fekete bör tornacipő. Pár nyaklánc, karkötő, nameg a Sasukétól kapot fülbevalók. 

- Megérte... – motyogta elismerően párom. 

- Meg hát?  - kérdeztem vigyorogva. 

- Meg – ismétli meg magát, majd összekulcsolja újjaink, és vonszolni kezd a kocsija felé. 

Gyorsan elérkezünk a célpontig, majd kissebb küszködés után sikerül bekerülni a terembe, ahol már a szimpadon vannak a hangszerek. Ezt imádom a legjóbban a jappán rockban. Minden fellépés egyedi, nincs playback, a zenészek minden eggyes alkalommal szivvel-lélekkel zenélnek. Mindközül pedig az a legszebb, hogy arcukra iródik minden egyes érzelem. Kira-channak pedig a szemeiben mindig ott motoszkál egy fura boldog fény. Látszik rajta, hogy mennyire becses kincsnek tartja az emberi életet és annak apró örömeit. 

Fél óra múlva, lassan lekapcsolodnak a fények, s mindenki elhalgat. Figyelmem a szinpad felé irányitom, miközben Sasuke kezét szoritom. Aztán vörös fény gyul, majd a banda el is kezd zenélni. Meglepő modon azzal a számmal inditanak, ami mindkettőnk számára nagy kedvenc, majd utána következnek a jóbbnál jóbb számok. Végül, legutoljára a Reila hangzik el, aminek a végére elerednek Nori-chan könnyei. A tömeg tömból, még többet akarnak belőlük, és mi is. Aztán kedvenceink mágis megszánnak minket, Kira-chan helyet foglal a szimpad szélén lévő zongoránál, majd azon nyomban koptassa is annak billentyűit. Pledge. Igen, egy remek szám, amit nagyon szeretek. Yuu teljes énnét beladja a gitárjátékába, Kou is úgyszintén. Nori pedig teljes erejéből énekli a sorokat. Aztán kialusznak a fények, elhalkul a zene és vége lesz. 

Kiáltjuk, hogy még, még, de sajnos többet nem kapunk elragadó énjükből, igy kénytelenek vagyunk megelégedni azzal, amit ma mindannyiunknak adtak. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:D

(Zsorka, 2012.02.10 13:10)

nagyon jó folytasd !!!!!!!

-

(sayuki, 2012.01.16 18:03)

még nem írtam komit ehez az oldalhoz egyszer sem, de olvasom a ficeket. nagyon tetsik ez is :d.szóval folytasd hamar! xD

Szia.

(Ritu, 2012.01.08 12:24)

Nagyon-nagyon örülök hogy folytattad a ficcet, már kezdtem feladni. :) Várom nagyon a következő fejezetet is, hajrá!

Szia!!!

(Andie, 2012.01.02 20:49)

Először is nagyon klassz az új dizid. A másik, de régen is olvastam már tőled új fejezetet, de örülök, hogy az írás nem ment feledésbe :) , mert nagyon jó lett. Remélem, hamar fogod tudni folytatni félbe maradt műveidet. :)