Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlékek ostroma alatt

2011.06.05

 

Sakura

 Mintha tonnás sulya lenne a vizcseppeknek... agreszivan csapodnak a felhevült aszfaltra, hogy némiképp lehütsék a porban uszó járdát. Hevesen esik az eső, jómagam ennek ellenére az utca közepén áldogálok, mintha oly kecsegtető lenne a megfázás lehetősége...Éles fákcsikorgás, majd heves ajtócsapkodás térit némiképp észhez. Egy röpke pillanatig a tekintetem egy méregdrága autóra vetem, melyből egy fiatal hölgy szál ki, akit pedig egy kisfiú követ.

- Sakura-chan - szólit lágyan a néni. - Gyere, add a kezed! - kér mosolyogva, majd mikor vizes jobbomat felé nyujtom, megragadja a karom, és ölbe vesz. Kedves szavakkal illetve sétál a kocsi felé, beültett a hátsó székre, majd rám teriti meleg kabátját.

- Sasuke-kun, sies be a kocsiba! - parancsol rá a kisfiúra.

- Megyek, kaa-san... - sóhajtsa, majd lassan totyogni kezd az autó felé. Kényelmesen felmászik az üllésre, rámemeli ébenfekete tekintetét, majd durcásan elforditsa az arcát, térdeire könyököl, majd fejét kezeire engedi le és durcásan mered maga elé.

Nem tudom pontosan, hogy mennyi ideig utazhattam a puccos autóban, minden elmosodott bennem, még a táj is, melyet kiváncsian fürkésztem az ablakon át. Kint még mindig zuhogott az eső, úgy látszott, hogy meg sem áll pár napig az égi áldás. Szomorúan tördeltem kezeim, majd térdeimre helyeztem őket és a cipőm kezdtel el fixirozni. Nem tudtam, hogy mi történt, hogy kinek a társaságát élvezhetem, vagy, hogy éppen hova tartok, de tudtam, hogy ezentúl minden megváltózik.

A kocsi leparkolt egy nagy épület előtt, majd nyilt is az ajtó. Amit elsőként megtekinthettem egy női kéz volt, az első hang, melyet hallhattam a fiatal nőtől származott : " Bizz bennem! Ezentúl én viselem gondodat... ". Kiváncsian nyujtottam felé jobbomat, majd erős karjába kapaszkodva kiszáltam a drága autóból.

Tekintettem megakadt a nagy termetű épületen, sokáig vizslatni azonban nem volt időm, mivel az idegen hölgy beljebb terelt, ahol többé nem érinthettek a hideg esőcseppek. A velünk utazó kisfiú, beérkezve a házba, egy idősebb bácsi felé rohant, majd felkéredzkedett annak az ölébe.

- Tou-san! - szólitotta meg a férfit. - Őt miért hozta magával kaa-san? - kérdezte halkan, majd a bácsira emelte kiváncsiskodó tekintetét.

- Neki nincs mamája se papája. Ezentúl mi viseljük gondját - magyarázta a férfi, majd lerakta terhét és megindult felém.

- Üdv, kicsi Sakura - mosolygot rám, majd megsimogatta hatalmas kezével az arcomat. - Isten hozott az othonodba...

Ezek után csupán összemosodott hangokat hallottam, melyekből nem tudtam kiválasztani az értelmes szavakat. A fiatal hölgy egy törölközövel jelenik meg, majd fejemre dobja, és hevesen törölgetni kezdi az elázott hajamat. Felterel az emeletre egy kicsi szóbába, kezembe nyom egy rembéli száraz ruhát, majd a fürdőszóba felé terel, és magamra hagy, hogy nyugodtan átöltözzek.

Gyorsan végeztem a művelettel, majd a vizes ruháimat a szenyestartóba dobtam. Lassan kitotyogtam a picurka szóbába ahol az ágyon ülgögélő kisfiú képe fogadt. Unottan lógatta a lábát az ágy szélén üldögélve, majd mikor észrevette jöttömet, ében tekintetét felém forditotta, majd hatalmas vigyorral az arcán leszállt az ágyrol, majd elém áll.

- Uchiha Sasuke - mosolygott rám szeliden, majd kezét nyujtotta felém. - Téged, hogy hivnak? - kérdezte kiváncsian.

- Sakura... - suttogtam lehajtott fejjel, majd folytattam a bemutatkozást. - Haruno Sakura...

Nem szólt semmit, csak megragadta a kezemet, és elkezdett vonszolni maga után, ki a szóbából, majd lefelé a lépcsökön, onan pedig balra kanyarodott és egy hatalmas terembe vezetett.

- Áh, megérkeztetek - mosolygott ránk a fiatal hölgy. - Köszönöm Sasuke-kun - majd egy újabb mosollyal ajándékozta meg a fiút.

 

Megebédeltünk, majd a nappaliba tereltek. Egy percig sem hagytak egyedül, mondani sem mondtak sokat. A nevüket azonban elárulták, és a köztük lévő kötelékre is fény derült, nameg arra is, hogy mit keresek én itt, ebben a boldog családi képben. Uchiha Fugaku, a családfő és ennek a szociális központnak a vezetője. Uchiha Mikoto, Fugaku-bácsi felesége, és Sasuke anyukája. Még van egy gyerekük, Itachi, ő a család ördöge. Nem valami túl sok információ, de nekem elég csupán annyi,hogy tudom a nevüket.

Órákon keresztül üldögéltem a nappali közepén diszelgő szönyegen Sasuke társaságában, aki önfeledten játszott. Rengeteg játék volt szétszorva a földön, kedvencnek azonban a vonat és a hozzá tartozó vasut bizonyult. Percekig rakosgatta össze a vasut darabkáit, majd mikor sikeresen összeillesztette az összes darabot, elinditotta a picinyke sötétkék mozdonyt. Mosolya hatalmas lett, amint látta, hogy a vonat többször is körbejárja a megalkotott utvonalat, majd pár perc mulva felém fordult.

- Miért nem mondasz semmit? - kérdezte szomorúan. - Talán haragszól rám valamiért? - jött az újabb kérdés, mellé egy szomorú kutya pofi.

- Nem... - suttogtam elhaló hangon, majd folytattam. - Nem haragszom... - motyogtam, mire ő csak vállat rántott és visszafordult a játákaihoz.

Az idő gyorsan eltelt, a fáradtság kezdett látszani rajtam, igy Mikoto onee-san felkisért a szóbámba és egy rózsaszin pizsibe öltöztetett. Mire sikerült ágyba kerülnöm, halk kopogásra lettem figyelmes, majd az ajtó mögül egy kiváncsiskodó tekintett pillantott felém.

- Nyugodtan bejöhetsz, Sasuke-kun - mosolygott rá édesannya, mire Sasuke bátorságot öltve, becsukta maga mögött az ajtót majd az ágyhoz szaladt és leült annak a szélére.

Onee-san egy széket huzott az ágy mellé, majd mielőtt leült volna, tett egy rövig látógatást a könyvespolcig, leemelt róla egy kötetett és végül helyet foglalt a széken. Sasuke fészkelődni kezdett, igy végül pár pillanat alatt mellém tornázta magát. Onee-san nekikezdett a mesének, amit már rég óta ismerek és szeretek is, azonban most nem nyerte el a figyelmemet, annál inkább Sasuké, aki velem egy szintbe kerülve, folyamatosan villantotta rám a legbályosabb mosolyait.

- Hunyd be a szemed, lélegezz mélyeket - suttogta arcomba. - Ne nyisd ki a szemed, semmiképp...

Követtem utasitásait. Becsuktam szemeim, majd mélyeket lélegeztem, mellettem ő is ugyanigy cselekedett. Onee-san feláll, majd elegyengette a takarot rajtunk, azzal elkapcsolta a lámpát és távozott a szobából. Pár percig nem történt semmi, majd Sasuke csilingelő hangja zavarta meg a csendet.

- Most már kinyithatod a szemeid - suttogta.

- Mire volt ez jó? - kérdeztem semmit sem értve.

- Láttam, hogy untad a mesét, ráadásul szerettem volna váltani veled pár szót. Habár igaz, elég keveset beszélsz lány létedre... - válaszol elgondolkodva.

- Fiú létedre elég sokat fecsegsz - dobtam felé a sértő szavakat, mire durcásan felreforditotta a fejét.

- Heh, legalább megbizonyosodtam róla, hogy nem vagy néma.

- Miért lennék az? - kérdeztem morcosan.

- Egész délután meg sem szólaltál...

- Nem volt mit mondanom... - vetettem szemére.

- Persze, persze, persze - zengi, majd apró kezét arcomhoz érinti, és simogatni kezdi. - Ugyanolyan puha a böröd, mint kaa-sané - mosolyog rám szeliden, mire én pirongva elforditom arcomat. Csend telepszik a szobára, melyet pár perc múlva kellemes hangja zavar meg. - Jóéjt... - suttogta, majd ébenfekete gyöngyei elrejtöznek szemhélyai alá.

- Jóéjt... - suttogtam, majd megtettem az utolsó lépést az álmok világa felé.

Csak egy álom volt...

Csak egy álom, egy múltbeli emlék, amelyet a szivem legrejtetebb zugában örzök még most is, ott, ahol nem érheti el senki. Nem csóda, hogy pont erről álmodtam, hisz végre visszatértem arra a helyre, amit hazámnak, az othonomnak nevezek. Bizots vagyok benne, hogy azóta sok minden változott, hisz öt év, az őt év...

Az emberek változnak, az idők is, de remélem, hogy azok, akiket egykoron szerettem és szeretek, még emlékezni fognak rám, és örülni fognak, hogy viszontlátnak.

Tsunade baa-chan, Jiraiya ojii-san, Naruto, Shizune-san, de főleg ő, a hercegem...

Valyon emlékezni fog rám, vagy már rég elfeledte létezésem? Vársz rám? Gondoltál rám az elmúlt őt év során, vagy semleges tényező voltam csupán a kiváló életedben? Remélhetem, hogy viszont szeretsz, Sasuke Uchiha...

Előző 

Következő

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szia

(Andie, 2011.06.05 12:00)

Nagyszerűen indul, már az ismertetője is tetszett. Szép bevezetés, egy álommal indítani, mely az emlékeket idézi fel a frissen hazaérkező lányban. Várom a folytatását. :)

Re: Szia

(haku16, 2011.06.14 09:32)

Hali :) Nos igen, igyekeztem eltérni a sablonoktól és valami újat produkálni, ami felkelti az emberek figyelmét:) Egy cuki odaadó Sas'ket hamarébb szivébe zár az ember, mint egy erőszakos, egy bunkó vagy tom is én milyen Sasuket. Legalább is szerintem.
Köszi a kiritkád, szió!:D

Re: Szia

(Barbiii, 2011.06.06 16:52)

Oltári lett és minnél előbb folytasd!! <3

Re: Re: Szia

(haku16, 2011.06.14 09:29)

Már fenn van a folyti, szóval nekivághatsz a kövi fejezet olvasásának :P
Szió!

XD

(Seiko, 2011.06.05 11:39)

Naaaagyon jó. Remélem hamar lesz folytatása.

Re: XD

(haku16, 2011.06.05 11:44)

Majd igyekszem, igerem :D