Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Dupla adag irónia

2010.09.02

 

Sakura

Az életem az utóbbi időben elég komplikált volt. Mikor azt hittem, hogy a sok rossz után már csak jó jöhet, nagyot tévedtem. Igaz, ha az emberrel valami rossz történik, folyton azzal áltatja magát, hogy ennél már nem lehet rosszabb, de sajnos lehet.

Mikor azt hittem, megúszom a mai faggatást és kioktatást, tévedtem, de még mekkorát. Hiába próbáltam észrevétlenül felosonni a szobámba, addig minden jól ment, csak épp a magánszférámmal akadt egy kis problémám.

Név szerint Hidan és Suigetsu, a két idióta bátyám, a dupla adag irónia az élettől.


Bármit megtennének, hogy kikészítsenek. Nem kell félreérteni, nem akarnak sem kinyírni, sem megverni, csupán a túlzott féltésükkel hozzák ki belőlem a legrosszabbat. Néha már úgy érzem, hogy kész, vége, nem bírom ki, hogy ne ordítsam le őket, mintha megőrültem volna és állandó szükségleten az ordibálás.
Már előre látom, hogy most is ordibálással zárul a kis "beszélgetésünk", jobban mondva a "kérdezz, felelek!" játékunk. Elég röhejes és idegesítő, hogy folyton ezt csinálják, jobban mondva Hidan csinálja. Suigetsu csak ül és pislog, folyton vigyorog, mintha elzsibbadt volna az arca. S ők még azt mondják, hogy nem idióták.

Nézzük csak:

Egy anyáskodó báty, aki nem bírja elviselni, hogy ellent mondunk neki, szeret parancsolni, adni a nagyot. Viszont amikort arról lenne szó, hogy elmondja kiszemeltjének, hogy mit érez iránta, akkor olyan, mint egy kisfiú, aki anyuci mögé bújik, mert fél a vendégektől.

Suigetsu: Örök vigyorgó báty, sosem törli le azt az idétlen mosolyt a szájáról, folyton ökörködik, mindig kitalál valami hülyeséget. Például a múltkor Deidarával felrobbantották a kenyérpirítót, na meg a mikrónk is szétment, de abban szerintem Deidara volt a hunyó. Mindegy. Elég hülye a gyerek, vesztes is, hisz még hülyeségben sem áll az első helyen. Még ott van előtte Deidara és Naruto.

Hát igen, és azt mondják, hogy nem idióták - halk sóhaj hagyja el a számat, mert sejtem, hogy nemsokára elkezdődik a szokásos beszélgetés, és muszáj lesz nyugodtnak lennem.  Amúgy a szomszédok folyton kérdezgetik a fiúkat, hogy normális vagyok-e, vagy a történtek miatt megőrültem. Hát igen, a sok ordibálás csak ide vezet, szerencsére a fiúk mindig megvédenek az ilyesfajta vádaktól. Na mindegy, nézzünk szembe a sorssal.

- Szóval mit kerestek a szobámban az ágyamon? - nézek rájuk hanyagul.
- Ja, bocsi hugi, csak gondoltuk, ma úgyse jössz haza, és a te ágyad kényelmesebb - meséli Suigetsu.

Persze, én meg a nyári mikulás vagyok. Biztos észrevették, mikor kint Sasukével beszéltem, azért jöttek át.

- Sui, légyszi, hagyd a meséket, már nem vagyok taknyos kisgyerek! Essünk túl rajta hamar, mert fáradt vagyok.
- Rendben, hugi - veszi át a szót Hidan.
- Szóval mit kerestek a szobámban?
- Láttunk enyelegni a kis barátoddal a ház előtt, gondoltuk, jobb, ha itt várunk meg, nehogy valami ostobaságot csináljatok.

Egy ideig némán figyeltem őket, majd nevetésben törtem ki. Nem hiszem el, ezek azt hiszik, hogy én meg ő, hogy mi ketten "rosszalkodni' akartunk! Ez nagyon nevetséges, nekem ez még eszembe se jutott, ezt a témát messziről elkerülöm.

- Most mit röhögsz? - kérdi sértődötten Hidan.
- Azt, hogy ti mekkora idióták vagytok! Le se tudnátok tagadni, hogy azok vagytok! - válaszolok még mindig nevetve.
- A fasz kivan! Hányszor mondjam el, hogy abba a hülye fejedbe vésd? NEM VAGYOK IDIÓTA! - kiabál rám Hidan.
- De igenis az vagy, és Sui is - felelem vihogva.

Hidan csak egyre jobban kezd főni a méregtől, színe kezd hasonlítani a főttrákhoz, a nyakán az erek kezdenek kidagadni. Azt hiszem, sikerült alaposan felidegesítenem az én cuki bátyómat.

- Na jó, nem vagytok idióták. De most hagynátok végre aludni?
- Ne is álmodj róla, hogy ilyen hamar megszabadulsz tőlünk - húzza mosolyra a száját Suigetsu.

Remek, szóval egész éjjelre lesz elfoglaltságom, pedig már abban reménykedtem, hogy jól kialszom magam. Most lefekszem, és majd valamikor holnap délután fölkelek, de ennek most lőttek. Hát ez van, muszáj elfogadni, hogy általában sosem úgy lesz, ahogy az ember szeretné.

- Rendben, de hamar essünk túl rajta, mert fáradt vagyok!
- Szóval ki volt a szerencsés, akit nem üldöztél el magad mellől? - kérdi szigorúan Hidan.
- Ez érdekel? Rendben. A neve Sasuke, Uchiha Sasuke.
- Uchiha? Mióta ismered? - néz rám meglepetten Hidan.
- Hm... állj, egy pillanatra - majd gondolkodni kezdek, tettetve a hülyét. - Ja igen, egy órája!
- Egy órája? Ennyi idő után engedted neki, hogy hazakísérjen és még hozzád is érjen? Egy ilyen hülyegyereket? - néz rám kikerekedett szemmel Suigetsu.
- Nem hülyegyerek. Nagyon kedves volt velem, nem volt szívem visszautasítani azok után, hogy szó szerint levettem a lábáról.
- Ezt hogy érted? - kérdi Hidan.
- Mikor eljöttem Inótól, mérges voltam és elkezdtem szaladni. Történetesen neki mentem, és mivel ő is rohant, mindketten a földön kötöttünk ki. Ő alul, én rajta - mondom enyhe pírral az arcomon.
- Szóval így. Milyen romantikus találkozás, nem igaz, Suigetsu? - néz rám kaján vigyorral Hidan.
- És mi történt? Piszi-puszi? Vagy már egyből a csókra tértetek? - kérdi nevetve Suigetsu.
- Nem, nem történt semmi több, ne is reménykedjetek. Ha tudom, hogy így reagáltok, meg sem engedem, hogy hazakísérjen - felelem idegesen.
- Jól van na, ne pattogj itt az éjszaka közepén. A végén a szomszéd néni megint megajándékoz valami szórólappal egy érdekes diliházról - cukkol Hidan és mindketten elkezdenek röhögni. Hát, remek!
- Fejezzétek be! És ha az a nyanya még egyszer ilyesmit "ajándékoz", személyesen gyűröm le a torkán! Most meg húzzatok kifelé! - ordítom, de meg se mozdulnak. - KIFELÉ! - üvöltök rájuk.
- Huh! - sóhajtok fel később, mikor sikerül kikergetnek a két marhát.

Alaposan megijesztettem őket, mert amilyen hamar csak tudtak, iszkoltak kifelé. Már kezd elegem lenni belőlük, meg a folytonos kihallgatásaikból. Szerencsére most nem hagytam nekik időt kioktatni arról, hogy mire vigyázzak, meg hogy ajánlatos a gumi, stb. Elég mocskos a fantáziájuk, és ebbe engem is próbálnak belekeverni. Tizenkét éves korom óta folyik a felvilágosítás. Elképzelhetitek, milyen ciki lehet, hogy a bátyád magyarázza el neked, mi az a menstruáció, hogy születnek a gyerekek, meg minden ezzel kapcsolatos dolgot. Borzasztó volt végighallgatni, de bevallom, hogy hálás vagyok nekik ezért, mert ha ők nem mondták volna el, még most sem tudnám, hogyan születik egy gyerek. Igen, nevetséges, de nem tehetek róla, hogy megölték az anyám!

Miután kicsit lenyugodok, beállok a zuhany alá fürödni egyet, mert bevallom, ez a kedvenc helyem a gondolkodásra. Tudom, nevetséges és furcsa, de ez vagyok én, egy furcsa lány. Amúgy meg köztudott, hogy a hidegvíz alatt jobban lehet gondolkodni, és most én is ezt teszem.
 Azon gondolkozom, hogy vajon van-e olyan, hogy Sasuke és én, hogy vajon a bátyáim okkal aggodalmaskodnak, vagy csak kötekedni támadt kedvük. A választ nem tudom, azt viszont igen, hogy az érintésétől majd elolvadok, szemeiben elveszek, és fekete tincsei játszani hívják kecses ujjaimat. Nem tudom igazán, hogy mi lehet ez az érzés, de nem hinném, hogy van olyan, hogy én és ő, de végül is majd kiderül, az idő majd elárulja.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.