Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


35. Egy kellemes délután kétszer kettesben

2012.08.12

 

Sasuke

Szeretem az unokaöcséimet, imádok velük játszani meg minden, és a bátyámat is szeretem, viszont úgy érzem, hogy tulságosan is rám támaszkodik, ami a gyereknevelést illeti. Nem panaszkodni akarok, vagy kitérni a munka elől, a felelősség alól, mert nem okoz kellemetlenséget az, ha vigyáznom kell rájuk, csak kissé kezd idegesitő lenni már, hogy a dadát játszom akkor, amikor valaki másnak nagyobb szüksége lenne reám.

Ilyen és eféle gondolatok cikáznak fejembe, miközben hazafelé sétálok.

Alig érkezem be a házunk ajtaján, Itachi nekem ront, magyaráz mindenféle hülyeséget, amit hirtelen nem tudok felfogni, majd veszi a kabátját, sált a nyakba, s el is tűnik Hikarival együtt a láthatárból.

- Remek... – sóhajtom lemondóan.

- Sa’ske – csak ennyit mondanak a törpék, és már mindketten rajtam landolnak.  Egy ideig elvagyunk, nevetgélünk, de aztán eszembe jut, hogy mennünk kellene, mert Sakura vár.

- Fiúk, Fiúk... – szólitom meg őket kétszer is, hogy végre valahára rám figyeljenek.

- Igen – kérdik szinkronba, mire legszivesebben elnevetném magam. Meglepő, hogy milyen egyformán gondolkoodnak, milyen egyformán reagálnak dolgokra.

- Megigértem Sakuranaak, hogy átmegyünk hozzuk. Mehetünk, vagy nem szeretnétek velem jönni? – kérdem tőllük, mire mindkettőnek fellcsillog a szeme, majd heves bológatásokba kezdenek. – Azt hiszem, ezt vehetem egy határozott igennek.

Sakura

Kicsit sajnáltam, hogy alig voltunk együtt pár percet, máris távoznia kell. Az sem viditott fel, hogy tudtam nemsokára megérkezik, s talán ennek oka is volt. Őnző módon vele szerettem volna lenni, kettesbe, azt akartam, hogy ezekbe a pillanatokba csak rám gondoljon, csak velem foglalkozzon, de bármennyire is vágynék mindezekre, kénytelen vagyok osztozni rajta a szereteivel, hisz ő nem az enyém. Nem egy egyszerű használati tárgy, amiről azt mondhatom bármikor, hogy az  én tulajdonom, egyedül a szivét tudhatom magaménak, amit önként adott nekem, a sajátomért cserében.

- Megérkeztünk – kiáltott be Sasuke az előszobából, amint becsukodótt utánuk a bejárati ajtó. – Ugye nem tartott sokká? – kérdezte mosolyogva, amikor beérkezett a nappaliba a két ördögfiókával együtt.

- Nem. Gondolom siettél... – mosolyogtam rá, mire ő is küldött felém egy halvány mosolyfélét.

- Ami azt illeti, a fiúk egy kicsit magánakcióztak aminek következtében majdnem halálra röhögtem magam – vigyorgott rám, majd közelebb jött és letelepedett mellém a kanapéra. – Na, milyen rajzfilmet nézünk? Kérdezte kisfiús izgatottsággal.

- Te milyet szeretnél? – kérdeztem vigyorogva, s hirtelen tizelnnyolc pluszos karika jelent meg a fejembe. Nem hinném, hogy rá tudnám venni, hogy egyszer majd olyat nézzünk kettesben, habár kitudja. Próba, szerencsee...

- Hm, mik az ajánlottak?  - kérdi érdeklődve.

- Esetleg, ha mondasz pár olyat, amit kiskorodban te is láttál és van valami közös ismerős rajzfil, akkor nézhetnénk aztat. A  mai gyermekfilmek eléggé hogy is mondjam? Olyan, semmienek... Mind egylére fut. Nincs bennük semmi lényeg és mégcsak nevetséges sem. Na, hadd haljam. – mosolygotam rá.

- Hát, azt hiszem néztük az Inuyashat, meg Tsubasa kapitányt és a pokemont... – kezdett el nevetni. – Iszonyat jókat nevettünk Itachival, akimor Pikachu valakit megperzselt – nevetett tovább, mig már a hasát fogta tehetetlenségében, megálni azonban nem tudott.

- Oké, akkor ezek szerint pokémont nézünk, leghalább azon lehet szorakozni – vigyorogtam rá, majd kikerestem a dvdim közül pont azt, amelyekre kiskoromban a meséket vettem fel, majd betettem a lejátszóba és elinditottam, hogy hadd menjen.

Mondanom sem kell, hogy egész délután meséket néztünk, s szorakoztunk azon, hogy a gonoszak mindig kikapnak. Látszólag Taka és Hiro is nagyon élvezték a programot, velünk együtt végignevetgélték a mulatságos részeket, mig a többifelét a rajzfilmnek csodálkozással nézték végig, s közben rá rá kérdeztek, hogy ezek az állatok léteznek-e? Hát erre mit kellett volna mondanom? Nem tudom, de ahelyet,h ogy elrontottam volna a kedvüket, se én, se Sasuke nem mondtunk semmit. Tetettük, hogy meg sem hallottuk kérdésüket. Végülis nem volt ez egy olyan borzalmas délután... 

 

A mappában található képek előnézete Fény a sötétben

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(Ági, 2012.08.19 01:08)

iszonyatosan jóó!! folytasd gyorsan már nagyon várom!!

:)

(AnimeGirl, 2012.08.13 17:44)

Nekem nagyon tetszett ! Kérlek,folytasd minél hamarabb !