Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


33. Móka indul

2011.08.04

 

 

Naruto

Amióta az a beképzelt Uchiha a váeosba érkezet, Sakura számára senki más nem létezik, csak ő. Pedig szentül hittem, hogy barátságunk ér annyit, hogy néha legalább felhivjon vagy netán közös programon alakitson ki velem... de semmi. Igazság szerint nem is nagyon tudok haragudni rá, mert igaza van... amikor szüksége lett volna támaszra, én nem voltam ott neki, helyemet Sasuke töltötte be és mostanra már a kicsinyke rést is a szivében. 

Kómás fejjel kelek ki az ágyamból, mint mindig. Sosem voltam egy koránkellőp tipús, csak az a fránya iskola miatt kell ilyen kelemetlen felhajtásba kevrenem magam, mint a kóra reggeli ébredés. Pedig milyen jót tudnék most aludni... huhú, délig át sem fordulnék a másik oldalamra... 

Kelemes gondolataim közül azonban sikerül visszatévednem a egeetlen valósába, ahol már senkim sem maradt. A bartok, akiket barátaimnak véltem, mind mással vannak elfoglalva, senki se ér rá, hogy velem töltsön el egy kis időt, kivéve persze Hinatát, az én szende angyalom. Már lassan fél éve járunk, mégis a kettönk közötti viszony szinte ugyanaz, mint régen. Olyanok vagyunk, mint két jó barát, akik néha egymés kezét szorongatják vagy éppen puszikat osztógatnak... Már jó ideje gondolkodok azon, hogy ezt meg kellene oldani, de eddig sehogy sem tudtam megtalálni a megfelelő gyogymódott a problémára. 

Gondterhelten hagytam el othonomat, miután magamba tuszkoltam tizenkét tál ráment. Kicsit talán tényleg túlóztam, de mit tegyek, ha imádom? Pár saroknyira lakásomtól, a Hyuuga testvérekbe ütköztem. Boldogasn vettem tudomásul, hogy szerelmem ma reggel szebb, mint valaha. Halvány lila topja szépen kiemeli formás domborúlatait, nameg a farmer rövid fodros szoknya is elég sokat sejtett. Mégis, lélegzetelálitó látványa csucspontja talán az angyali arc, amivel megáldótta őt a természet. Halvány levendúlaszin szemi boldogan csillognak, mig szépen ivelt ajkain egy féloldalas mosoly rejőzik el. 

- Jó reggelt’ – búgom fülébe bizalmasan, majd olyat teszek, amit eddig még gondolatban sem mertem, főleg nem Hyuuga Neji társaságában. Hinata cseresznyepiros ajkaihoz hajoltam, majd apró csókot hintettem puha szájára. Kicsit habozva, de viszonozta becézésemet a bestia, majd újonan ő csapott rá kiéjhezet ajkaimra. Befejezve a kellemes tevékenységet, szemem sarkával Nejire pillantottam, aki időközben elforditotta rólunk tekintetét. Talán mégsem kiván beleszólni a dolgainkba? 

- Neked is jó reggelt’ – simitott végig az arcomon Hinata, majd hizelegve szorosan a karjaimba vetette magát. Álnok kis bestia - futott át a gondolat az agyamon. 

- Mehetünk? – szólt közbe Neji türelmetlenül. 

- Igen – válaszóltam, majd megragadtan Hinata kezét és immár összekülcsolt újjakal indultunk az iskola felé. 


Hinata

Naruito már jó ideje maga alatt van. Valamiért elég rossz kedve van mostanában, de ha az ember rákérdez, hogy  mi a gond, nem hajlandó kitálalni a baját, inkább lerendez gyorsan egy : „ Áh, semmiségg”- el, majd felölti vigyorát és jópofizik a világ előtt, miközben belülről felemészti az ür. 

Egy  ideje eldöntöttem, hogy kicsit ideje lenne valami olyat tenni, amivel felvidithatom, nameg kissé jóbban közeledhetek felé, oly képpen, hogy ne csak valami gyámoltalan lánykának nézen a világ, azonban sosem tudtam, hogy mit is kellene pontosan tennem. Ma reggel aztán, mikor ő megtette az első lépést, megadóan viszonoztam csokját, ami oly ártatlan és oly szerelemmel tulfűtött volt, hogy majdnem elszáltam a boldogságtól, amit akkor éreztem. 

Azok után mosolyogva türtem, hogy kezébe zárja ujjaim, majd kézenfogva tesszük meg az utat az iskoláig. 

- Jó reggelt’ – köszönt mosolyogva Tenten, majd végül Neji nyakába szökött, hogy egy hosszú és szenvedélyes csókot váltsanak. Öszintén szólva, kicsit irigy voltam szabad stilusára, arra, hogy képes igy, publikusan ilyensmit művelni, mások szeme láttára. Igaz... talán ez a baj velem, hogy tulságosan visszafogott vagyok, nem merem feldobni az elveket, amikben felnöttem, pedig talán csupán csak ennyit kelene tennem a boldogságom érdekében. 

Az orák többsége unalmasan telik el. Sakura ma sem jött suliba, Naruto pedig lassan már kikészül a várakozástól. Nem egy türelmes tipús, az biztos... Kicsit viditani probálom, de mire sikeresen elvégezném a küldetésem, rendszerint becsengetnek és újra rátör az a rossz érzet. 

Harmadik probálkozásom után feladom a harcot, mert egyszerűen lehetetlennek igérkezik, s végül oda jutok, hogy Sasukét bámulom, amint cseveg a többiekkel. 

Csak idéntől van velünk, ráadásul Sakura udvarlója, és mégis sikerült összebarátkoznia pár emberrel, többek között  Juugoval is, aki hát, hogy is mondjam, elég fura egy gyerek. Természetesen Lee, meg Sakura többi rajongói nem igen csipik őt, mivel elragadta töllük a lányt. Nem tudom, hogy mit kell ezen bögniük, mikor Sakura már az elején megmondta nekik, hogy semmi esélyük nála. Igaz, én sem adtam fel egykönnyen Narutóval, és végül sikerült elnyernem a szivét, amit, ha nem segitek, nemsokára elemészti a fájdalom...


Sakura

Tegnap reggeli kelemetlenségeket leszámitva, egy nagyon szép napot töltöttünk együtt Sasukéval, de sajnos a nap végén el kellet bucsúznunk. Kicsit sajnáltam is, de évente csak egyszer van gyereknap, nem alhat mindig engem ölelgetve. Sok sajnálkozás után, valahogy sikerült elaludnom, valamikor éjfél után. Ennek következtében reggel iszonyat fáradtan ébredtem. Úgy éreztem magam, mintha egy uthenger sétált volna át rajtam. Ráadásul minden második másodpercben rámtört az ásitás, igy szinte vakon mászkáltam le a lépcsőkön a konyháig. 

- Reggelt’ – üdvözölt bátyám, miközben forró reggeli kávéját szürcsölgette. 

- Neked is – motyogtam, majd léhán levágtam magam a mellette lévő székre. Sikeresen stabil helyzetbe érkezve, rögtön megrohamoztam a meleg piritóst, majd gyorsan letömtem magamba egy nagy csupor tea kiséretében. Ezzel meg is volt a reggelim. 

- Látom már jóbban vagy – mosolygott rám byátyóm hosszas csendbenlét után. 

- Nem igazán, csak éjhes voltam – vigyorogtam rá, majd egyet bicentve le is léptem előle. 

- Sulival mi lesz? – kérdezte kiváncsian.

- Majd hétfőn mindenképpen megyek, de most se kedvem see kellő energiám nincs rá, hogy suliba menjek – vázoltam a tényállást, majd ténylegesen leléptem tesóm szeme elől. 

Lassan botorkáltamel a napaliig, majd nagy lendülettel a kanapéra vetettem magam, jól bebugyoláltam testemet, majd elinditottam a Tv-t. Sokáig katogtattama távirányitót, majd végül megállapodtam egy rajzfilmes csatornén, ahol épp a Tom és Jerry futott. Sokáig nevetgéltem a bolond macskén és az agyafurt egeren, majd valamikor a nagy izgalom hevében sikerült elaludnom. 

- Sakura... Sakura – szólitgat valaki. – Sakura... – megint. 

- Miért suttogsz? – kérdeztem ásitozva.

- Hát mert... – habogta. 

- Ha valakit fel akarsz kelteni, hiába suttogsz – rottam meg játékosan, majd miután üllő helyzetbe tornáztam magam a kanapén, hozzá bujtam, mint egy hüséges kiscica a gazdijához. 

- Lehetetlen vagy... – sóhajtotta. 

- Most miért? – kérdeztem tetetett sértődöttséggel a hangomban. 

- Csak. Mert – válaszolt, majd felém hajol és hevesen megcsokolt. 

- Ezek szerint nincs szived lecserélni egyhamarjában, még ha lehetetlen is vagyok  - mosolyogtam rá szélesen, mire ő vigyorogva folytotta belém a további szavakat. 

Sokáig ölelgettük, csókoltuk egymást, és még folytattuk is volna, azonban Sasuke telefonja hirtelen felcsengett és odalett a romantikus hangulat. Végül, némi gondolkodás után megnyomta a fogadás gombot, majd kihangositotta a készüléket és igy szólt bele. 

- Moshi Moshi – felelte unottan. 

- Helló – köszönt Itachi. 

- Mi a gond? – kérdezte szerelmem. 

- Hát, csak annyi h dada kellene a fiúknak... Hikarival mennünk kelene valahova és nincs kire bizni Hirot és Takat – válaszólta hosszasan, nyekerészve. 

- Pár perc és othon vagyok – válaszolta Sasuke, majd Itachi még halatszott egy apró sóhaj, s ezennel véget is ért a beszélgetés. 

- Ezek szerint most elmész... – suttogtam csalódottan. 

- És fél óra múlva itt is vagyok - mosolygott rám, majd számhoz hajolt egy utolsó csókért.

- A fiúkkal mi lesz? – kérdeztem.

- Hozom őket is – válaszólta vigyorogva. – Remélem van kedved rajzfilmet nézni, mert estig az lesz ma a programunk – nevetett fel, majd egyet biccentet köszönés képpen, majd távozott. 

 

 

A mappában található képek előnézete Fény a sötétben

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cím

(D3VON, 2012.01.28 23:02)

Hali. Re, vége a tanulószezonnak, jó látni hogy folyattad, majd írj rám fészen, ha gondolod :)

Re: Cím

(haku16, 2012.01.30 20:04)

Hali... örülök, hogy előkerültél, hiányoltalak... majd jelentkezem.. szió és köszi a dicséretet :D

(sherry, 2011.10.27 12:31)

Folytaasd!!! már olyan kiwáncsi vagyok mi leszzzz!!!!!!!!!!!!!!!!!

Re:

(haku16, 2011.11.05 14:40)

Hu, nos, mivel sikerült hazakerülnöm, elég nagy itt a sürgés forgás, igy nem hinném, hogy sikerül majd fejezetet produkálnom egyelőre... gomene :(

kerteszfanni98@gmail.com

(Igohime, 2011.08.20 09:25)

nagyon tetszett, már alig várom a folytatást. Nagyon ügyes vagy, csak így tovább

ooooo

(szoszo27, 2011.08.10 00:28)

oooohhhh..nagyon jóóóó :D:D
a társoldaladon a "dalban mondomel"-t mikor folytizod?:D
sok sikert:P
puszaaaa

*.*

(Fancy, 2011.08.07 19:24)

Nagyon jóóó folytit ^^

(Sherry, 2011.08.07 17:42)

Jaja kiráály ^^ csak kicsit gyorsabban hozd mert már a hajamat téptem a várakozásbaaan ^^!!!!

Szia

(Ritu, 2011.08.07 09:53)

Folytasd hamar, légyszi!!! :D

Hello

(..., 2011.08.05 20:12)

Lécci folytasd minél hamarabb.Nagyon szupi volt ez a rész. Ja és biztatásként Bánzáááj, bánzáááj, bánzáááj!!!! :)

Szia

(Andie, 2011.08.04 20:42)

A legjobb volt a mai napban, hogy feljöttem az oldaladra és megláttam a Fény a sötétben folytatását. Nagyon vártam már, és mint mindig most is nagyon tetszett. Egy baj volt vele csupán, hogy a végére értem. :D Remélem mihamarabb érkezik a folyti. :)