Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


29. Váratlan fordulat

2011.04.24

Sakura

Harmincnyolc egész nyolc fokos lázzal ébredtem ma reggel. Nem volt valami kellemes élmény, fõleg, hogy eképp nem lehetek ma Sasuke mellett. Peddig annyira vártam már ezt a napot, fõleg, hogy már elõre megbeszéltünk egy randifélét.

A sors úgy látszik semmiféle képpen nem akar egymáshoz közel engedni minket... Vajon képesek leszünk majd egymás szemébe nézve kimondani ezeket a nehéz sulyú szavakat, az érzelmeket, amiket idebent, a melkasunk alatt mélyen elrejtünk? Talán, de mikor jön el az a pillanat? Egyálatalán reménykedhetek-e benne, ogy eljön, vagy csak hiú ábránd a boldogságról álmodoznom?

Ezek, és eféle gondolatok cikáztak elmémben, amikor Sasuke belépett az ajtón. Kicsit féltem a reakciójától, hogy mit mond majd, lehordja-e a fejem, vagy csak egyszerûen továbbáll és többé errefelé sem jön. Hülyeség. Csak náthás vagyok, nem halálos beteg, és miért ne jönne többet. Áh... kész, feladom. Már az elmémet is megfertözte ez a nyomorult vírus.

- Valami baj van? - jött közelebb, majd mellém telepedtem és hosszasan végigsimított a felhevült arcomon.

- Semmi - válaszoltam, majd mégis részletzni kezdtem a helyzetet. - Lázas vagyok, és fáj a torkom - panaszoltam.

- Auch - grimaszolt együttérzõen, mire ajkaim szélére egy kis mosolyt csalt. - Min mosolyogsz? - kérdezte egy kisfiús mosollyal. Olyan aranyosan feszített ott melletem, hogy legszívesebben letámadtam volna és fulladásig csokoltam volna, de nem tehetem. Önzõ lennék, ha õt is megtölteném ezzel a nyavajával, ami alig hagy levegõt is venni.

- Vicces vagy - böktem ki véletlenül, és ezt követte egy másik gondolkodás nélkül kiejtett mondat. - Legszívesebben megcsókolnálak, de félõ, hogy téged is megfetõzlek - hírtelen öszinteségi rohamom után Sasuke gyorsan cselekedett, és lecsapott kiszáradt ajkaimra. Percekig élvezhettem becézését, majd végül megtört a csoda és mindennek vége lett. A mosolyt viszont az arcunkról le sem lehetett vakarni.

- Nyugi, nem lesz semmi bajom - probált megnyugtatni, majd egy homlokpuszit is kaptam jutalmul. Mondanom sem kell, virultam, mint egy vadalma.

- És, ha mégis? - kérdeztem féltve.

- Legalább nem unatkozol majd egyedül. Egy ágyban gyengélkedhetsz a világ legjobb pasijával - mit ne mondjak. Arrogáns és beképzelt, mint mindig... de ennek elenére nagyon szeretem.

- Nem is vagy beképzelt, Uchiha - morogtam mosolyogva, majd végül kiejtettem az egyetlen szót, amire mindeddig képtelen voltam kinyögni. - Szeretlek...

Nem mondott semmit, csak karjai közé font, szorosan ölelt és hallgatott. Jópár percig voltunk csendben, ami nem is volt annyira kínos, hanem inkább meghitt. Aztán végül háromnegyed nyolckor elbucsúzott, és távozott. Kicsit cslódott voltam, hogy ma ilyen kevés idõ jár ki nekünk, de mit tehetem volna? Lázasan, betegen, nem járkálhatok kedvem szerint az utcán, csak bajt okoznék valakinek, arra pedig semmi szükség. Egész délelött törtem az agyam, hogy valamiképpen idecsalogassam Sasukét, hogy kicsit több idõt töltsünk el egymás társaságában. Végül rájöttem egy igencsak kedvezõ dologra. Lekérem a leckéket. Miért kérjek meg másvalakit, hogy segitsen bepotolni az anyagot, ha addig is az Õ társaságában lehetek. Tökéletes - gondoltam, majd továbba mindenféle piti kis dologgal igyekeztem lefoglalni magam. Ebédszünetkor bátorkodtam írni neki üzenetet, amiben kérésemet vázoltam neki. Pár másodpercen

belül válaszolt is, hogy ma akkor nem megy haza, elõbb átnézzük a leckéket, hogy képben maradjak. Becsengetés elõtt aztán írta, hogy mennie kell, és, hogy gyogyuljak meg. Ezután nem tudtam mit kezdenem magammal. Megebédeltem, majd visszadöltem kényelmes ágyamba és a paplan alá mélyen elrejtõztem. Végül annyira elfáradtam, hogy már nem birtam megvárni Sasuke érkezését: elaludtam.

Egy fura álmom volt, amiben szerelmest vallotam Sasukénak. Sokra nem emlékszem belõle, csupán csak az utolsó mondatra, ami a legfontosabb.

- Szeretlek Sasuke, teljes szívembõl.

Sasuke

Nem tudtam mit gondolni, mit mondanni. Egyszerûen lesokkoltak a hallotak. Tudtam, hogy alszik, és valószínûleg csak álmodózik, de mégis.. olyan jó volt hallani, hogy szeret, hogy jelen pillanatban nem tudtam azzal törödni, hogy miként hagyták el ajkait az elhangzott szavak. Legszívesebben abban apillanatban rámásztam volna, apró, védtelen testét csokokkal borítottam volna be, míg ezerszer suttogtam volna a fülébe, hogy mennyire szeretem. És mégis, gyáva nyuszi módjára szedtem a nyulcipõm és elszaladtam, mint valami horrorfilm szereplõ, akit éppen a halál üldöz. Hazaérkezve egyenesen a szobámba siettem, nem törödtem se abátyámmal, se Hikarival, de még a két döbbent csöppséggel sem.

Magamra zártam a szobám ajtaját, majd lerogytam, mint valami rongybaba. Olyan nehéz ez az egész, és annyira bonyolult... Képes leszek valaha is tisztán gondolkodni, amikor Sakuráról van szó, vagy mindig ilyen idiótán fogok majd viselkedni? Miért ilyen nehéz kimondani azt a rohadt szót, miért olyan nehéz veled te lány? Haruno Sakura... a legédesebb cseresznye, melyet kostoltam, a legszebb gyöngy a tenger mélyérõl, a legszebb nap, mely bearanyozza szürke hétköznapjaim, és egy érzõ lény, mely mély emberi érzéseket csal ki belõlem...

Órákig gondolkodtam, hogy mit is kellene tennem. Pontosan azt sem tudtam, hogy mit akarok,de... végül rájöttem. Ezelõtt pár hónappal mosolyt csalt komor arcomra, tûzet szított jéggé dermedt szívemben. Akkor nem kívántam mást, minthogy örökké tartson a pillanat, hogy a boldogság érzete örökre belémköltözzön és sose hagyjon magamra többet.

Habozva vettem elõ zsebembõl a telefonomat, majd egy rövid szöveget pötyögtetem belé, csatoltam a telefonszámot majd egy katintással el is küldtem üzenetemet.

Sakura

" Sürgõsen beszélnünk kell! Kérlek, ma éjjel engedj be! Sasuke"

Nem tudtam mit hinni, mit mondani. Egyre inkább kezdett felükerekedni rajtam a kétségbeesés, hogy többé nem kellek neki, és talán errõl akar beszélni velem. Egyre jobban érdekelni kezdett az, hogy mi történt ma az iskolában, hogy vajon Inonak sikerült rátennie a mancsait az én egyetlenemre, vagy velem van valami baj. Mindenfée hülyeség mefordult a fejemben. Zsarolás, öngyilkosság, meg mindenféle beteges gondolat. Alig vártam a találkozást, hogy végre megtudjam mit is akarnameg, hogy miért is választotta ezt a lehetetlen idõpontot.

Az idõ hamar elszállt, így mire feleszméltem, valaki az ablakomat dobigálta kavicsokkal. Õ volt az, teljes valójában, habár nem festett valami túl jól.

Intettem neki, hogy észrevettem, majd gyorsan lesiettem a földszintre és beengedtem a késõi látógatóm. Levetette cipõjét, majd felkapta és alindult a szobám felé. Követtem õt, majd magánszférámba érkezve becsuktam magunk mögött az ajtot, és a biztonság kedvéért még a kulcsot is elfordítottam a zárban. Cipúit hanyagul ledobta az ajtó mellé, majd beljebb merészkedett, és letelepedett az ágyamra. Tanácstalan voltam, és tartottam az egész szitúációtól. Nem tudtam mire számítani...

- Miért jöttél? - tértem végül rá a lényegre, majd közelebb merészkedve, helyet foglaltam az ágy másik sarkában.

- Mint írtam, beszélnünk kell... - válaszolt kissé feszülten, mintha valami nagy dologra készülne.

- Nos, mirõl is? - kérdeztem egy hamiskás mosoly kiséretében.

- Szakítsunk... - ejtette ki a fájdalmas szavakat, mire beállt a kínos csend.

Sasuke

Kimondtam, habár nem így terveztem ezt az egészet. A légkör mintha befagyott volna közöttünk. Szótlanul meredt maga elé, én úgyszintén. Tudtam, hogy tennem kellene valamit, hogy végre ki kellene böknöm az igazi okát jöttömnek, azonban ajkaim makacsul halgattak. Eltelhetet talán õt perc, vagy mégtöbb, már pontosan én sem tudom mennyi, mire õ feleszmélt. Tekintetét ugyan nem merte rámemelni, biztos voltam benne, hogy gyönyör smaragjai könyben usznak jelen pillanatban. Végül õ szakította meg a kialakult csendet.

- Ha azt szeretnéd, akkor rendben. Amúgy is, ez csak egy megállapodás volt, nem? - kérdezte elhaló hangon, majd felpatant az ágyról és a fürdõ felé vette az irányt. - Miért vagy még itt? Megkaptad amit akartál, most már mehetsz - fordult felém, majd egy halvány mosolyt erõlteted arcára. Szívszórító látvány volt ilyen állapotban látni õt. Talán mégis számított neki valamit ez az egész...

- Ne aggódj miattam, rendben leszek. Nem kell törõdnöd egy bolond fruska miatt. Tudok én magamra vigyázni - probálta látszatát kelteni jólétének, de tudtam, hogy nincs rendben. Minden egyes mozdulatáról észrevehetõ volt a fájdalom, ami rám is átragadt.

- Halgass... - suttogtam, miközben tekintetem a padló társaságát élvezte. - Tudod te, hogy milyen nehéz volt nekem idejönnöm ma? - néztem rá mérgesen. - Fogalmad sincs...

- Mi volt abban nehéz? Hm? Cipõt huztál és fél perc alatt már az ablakomat dobigáltad. Ez olyan nehéz neked? - kérdezte gúnyosan vigyorogva. - Elérted amit akartál, kész, vége, "szakítottunk". Végül is, nincs miért haragunom rád. Csak játék volt az egész...

- Hát ez az... - nevettem fel kényszeredetten.

- Mi olyan nevetséges? - kérdezte ingerülten.

- Ez nem csak egy játéék volt Sakura.... ez már rég nem arról szól, csupán csak eddig elhagytuk történni a dolgokat, és nem törõdtünk velük.

- Mire akarsz kilyukadni? Arra, hogy tán pocsék színésznõ vagyok?

- Halgass már el! - kiáltottam rá mérgesen. - Nem veszed észre, hogy most mi történik?

- Tessék? - kérdezte kiváncsian.

- Azért jöttem ma ide, hogy végetvessek ennek az egésznek. Már nem birom elviselni ezt a helyzetet, amelyben nem lehetek öszinte még csak önmagamhoz sem, nemhogy hozzád. Én... én...

- Te mi? - kérdezte karba tett kezekkel.

- Én többé nem akarok színészkedni.

- Ezt már fél órája megbeszéltük...

- Idióta... értsd már meg, hogy szeretlek - kiáltottam elkeseredetten, mire Sakura szemei kikerekedtek a csodálattól. Féltem a szemébe nézni, így inkább lesütöttem tekintetemet, majd mélyen hallgatásba burkolozva vártam reakcióját, ami még váratott magára.

Már kezdtem beletörödni, hogy mindenek vége, amikor két apró keze közé fonta arcomat, majd, egyetlen szót formálva ajkaival, megcsókolt. Annyira ledöbbentem, hogy visszacsókolni is elfelejtettem a pillanat hevében, de majd, mikor végre feleszméltem, annál intenzivebben kezdtem el kostolgatni szépen ivelt ajkait. Az ölembe férközött, majd szorosan átölelt, és eldöntött az ágyon. Sokáig csokolozunk még, majd végül fejét melkasomra hajtva elaludt. Leírhatatlan az az érzés, ami akkor körülölelt minket. Az a mérhetetlen boldogság, hogy viszontszeret az, akit a világon a legjobban szeretsz és becsülsz.

Végül újra alvómacinak lettem kinevezve, így ezen a csodálatos éjjszakán vele a karjaimban alhattam el.

 

A mappában található képek előnézete Fény a sötétben

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szia

(Andie, 2011.04.24 15:00)

Nagyon vártam a folytatást, és megérte. Nagyszerű!!! Erre vártam már, hogy végre őszinték legyenek egymáshoz. Nagyon jól sikerült. Imádtam!!!

Re: Szia

(haku16, 2011.04.24 19:40)

Nemsokara jon Sakura szemszogebol az utolso kis parbeszed, hogy mikent elte o at azt, amikor Sasuke kinyogta a szintiszta igazat :D

Re: Re: Szia

(D3VON, 2011.04.25 13:34)

Hali!
Azt én is várom :D

Wááááá :DD

(szoszo27, 2011.04.24 20:51)

Huhh....elig vártam,de megérte!! (L)Iszonyat joooh ;)
Bár amikor kimondta,h "szakítsunk",azt hittem betöröm a számítógépet...:))
de minden okéés :DD
Imádoom...és téged isss (L)(L)
Gyorsaan folyytiiiit :)))

Re: Wááááá :DD

(haku16, 2011.04.24 21:02)

Nos, orulok, hogy megvagy elegedve a dolgok kimenetelevel. Nos, szamitogep rongalas? Maskor talan jobban at kellene gondolnom, hogy miket irok, meg vegen bepereltek xD
Folyti nemsokara:D
Szio^^

Re: Re: Wááááá :DD

(szoszo27, 2011.04.25 10:58)

nem baj,amit írtál...:))nem fog beperelni senki,főleg,hogy ilyen jól írsz..:)
Sok sikert a folyytihoz :) (L)

Re: Re: Re: Wááááá :DD

(haku16, 2011.04.25 11:10)

Akkor minden okes :D

*-*

(Ritu, 2011.04.25 08:26)

ÁÁÁÁ!! Ez naon jó volt!! Már most jó húsvétom van. *.*

Re: *-*

(haku16, 2011.04.25 10:58)

Orulok, hogy okoztam egy jo napot neked :D

hali

(Vivien , 2011.04.24 14:29)

Istenem ez olyan jó lett !!!!!
Végre megtudták !!!! ennél jobb már nem is lehet !!!!!!!!!!!!!
Imádom!!!!!!!!!!!

Re: hali

(haku16, 2011.04.24 19:39)

Az jo, ha imadod:) Nemsokara majd jon a folyti:D szio^^