Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


28. Nélküle

2011.04.17

Sasuke

Szeretlek.

Egy olyan szó, ami normális esteben megkönnyebűlést jelenthetne számomra, de jelen pillanatban nem tudok megnyugodni. Azt, hogy szeret már rég tudom, de nem úgy, ahogyan én őt. Különben is, miért pont engemet választana naiv szíve, hisz semmi különleges nincs bennem. Nem vagyok vicces, sem szöke és kékszemű, és ráadásul lovam sincs, amin teljes pompámban megjelenhetnék előtte, mint a régi szentimentalista regényekben. Egy egyszerű srác vagyok, aki után megfordulnak a csajok, csak az az egy nem, akiért nyáladzik. Érdekes dolgot művel a sors... nekem, Uchiha Sasukénak kell lóholnia egy lány után, akit nem lehet egy szépen ivelt mosollyal levenni a lábairól.

Másnap reggel is ezen agyaltam, amikor Sakuráék küszöbén várakoztam. Pár pillanat mulva beengedtek a kicsinz előszobába, majd onnan néhány lépést megtéve anappaliban találtam magam. Sakura a paplanba csomagolva üldögélt a kanapén, s tévézett.

- Valami baj van? - telepedtem le mellé, majd kezemmel arcán indítottam el felfedező útat.

- Semmi - válaszolta rekedtes hangon, majd állát a felhuzott térdeire támasztotta. - Lázas vagyok, és fáj a torkom - panaszolta, miközben tekintete a padló társaságát élvezte.

- Auch - vágtam fájdalmas arcot, mire ő elmosolyodott. - Min mosolyogsz? - kérdeztem csodálkozva.

- Vicces vagy - jelentette ki egyszerűen, majd tekintetét enyémbe furta. - Legszívesebben megcsókolnálak, de félő, hogy téged is megfertőzlek - mosolygott rám kajánul, aminek én nagyon is örültem. Én vele ellentétben cselekedtem, és azon nyomban lecsaptam jakaira, majd gyengéd csókot hintetem kiszáradt ajkaira.

Sokáig élveztük eme kellemes tevékenységet, de végül ő vetett véget neki, azzal indokolva, hogy én is megbetegszem. Édesem, ha méreg lennél, akor is megennélek - gondoltam magamban.

- Nyugi, nem lesz semmi bajom - vigyorogtam rá, majd egy apró puszival ajándékoztam meg a homlokát.

- És, ha mégis? - kérdezte féltve.

- Legalább nem unatkozol majd egyedül. Egy ágyban gyengélkedhetsz a világ legjobb pasijával - biztattam szegény lányt, majd nevetésbe törtem ki, mintha nevetőgázzal támadtak volna rám.

- Nem is vagy beképzelt, Uchiha - nogatott kedvesem, miközben közelebb huzodott hozám, majd fejét válamon pihentette meg. - Szeretlek... - suttogta, de tudtam, hogy ez megint csak egy felelőtlenül kiejtett vallomás.

Csalódottan távoztam a Haruno rezidenciáról, majd az iskola felé vettem az irányt. Minden elfakult körülöttem, semmi sem volt a régi nélküle, mintha ő lenne az a tünemény, aki színnel borítja be szürke kis életem. Hoszas gyaloglás után a osztályterem előtt találtam magam. Nagyot sóhajtva lépem át a küszöböt, majd gyorsan a padom felé igyekezem, amin Sakurával osztozom. Rápillantva a kicsi aztalra, megint eszembe jut Sakura, és az, hogy míg ő othon kényelmesen, egy szál pizsibe, paplanba bugyolálva tévézik, nekem szembe kell néznem a könyörtelen mindennapokkal, amikben ő nem szerepel. Kegyetlen hozzám a sors, mondtam már?

- Áh, Sasuke... - szólított meg malacka. - Csaknem öszevesztetek Sakurával? - kérdezte nevetgélve.

- Szó sincs róla - vigyorogtam rá. - Csupán egészségügyi problémák miatt kihagyja ma a sulit - válaszoltam hosszasan.

- Oh, máris felcsináltad? De kegyetlen vagy te, Uchiha - röhögött a képemben, miközben hülyeségeket zagyvált össze-vissza.

- Annál jobban tisztelen és szeretem, mintsem, hogy elrontsam az életét. De mit tudsz te az önzetlen szeretetről, hm? - kérdeztem higgadtan, tekintetem azonban mást sugalt. - Nevetséges. Hogyan is tudhatnád, hogy mi az, mikor csak egy olcsó kurva vagy, aki mindenkivel összefekszik. Csoda, hogy még életben vagy, és nem szedtél össze valamit - vágtam hozzá a durva szavakat undorodva, majd hátat fordítottam neki, és leültem a helyemre. A táskámat most azonban nem a szék karjára akasztottam, hanem a melletem levő székre helyeztem, jelezve ezzel, hogy nem kivánom senki más társaságát, míg Sakura hiányzik az iskolából.

- Váó Sasuke, ez nagy volt - vigyorgott rám elismerően Juugo, jobboldali szomszédom.

- Kösz haver - vigyorogtam rá, majd tekintetem újból a melletem lévő üres helyre tévedt. Nagyon hiányoltam őt, de ez nem is csoda. Már nagyon megszoktam, hogy a nap több mint felét a társaságában tölthetem el, most azonban egy ideig jól lecsökken az idő, amit egyőtt tölthetünk majd.

- Eddig soha senki nem beszélt vele ilyen durván. A csajok azért, mert kerülték a konfliktusokat, a fiúk pedig azé, mert színte mindenkivel összeszűrte a levet az osztálnyból - suttogta pár perc mulva.

- Ez, tényleg ennyire romlott ez a lány? - kérdeztem márcsak inkább magamtól, de ennek ellenére Juugo is meghalotta, ennek jele csupán egy mély bolíntás volt tanúsítója.

Többé nem szoltunk egymáshoz, ennek oka lévén az, hogy Kakashi bejött órát tartani. Még most is elcsodálkozom az öszhajún. Régebb mindig késet az oráiról, és mikor megérkezett, emlékszem mindig valamiféle ostoba indokkal állt elő, mint például: "Eltévedtem az élet utjain" vagy " Egy öreg hölgynek cipeltem haza a csomagjait". Az előbbi még nem is annyira durva, viszont a második eléggé. Iskolában ki látott még vénaszonyt? Max a negyven éves takarítónő, akin annyi alapozó van, meg ocska festék, hogy már nem is tudod előszedni alóla szegény aszonyt.

- Uchiha urfi, legyen szíves ismételje meg az előbbiekben elhangzottakat - szakított ki gondolataim közül tanárom hangja.

- Sajnálom sensei, nem voltam figyelmes - vigyorogtam rá idétlenül, mire egy döbbent tekintettel teláltam szembe magam.

- A nagy Uchiha Sasuke vigyorog? - kérdezte hitetlenkedve, majd kedvenc könyvével a kezében, közelebb jött. - Mond csak fiam, teljesen elvette az eszedet a szerelem? - vigyorgott rám szemtelenül, majd megfordult, és a katedra felé vette az irányt.

- Szerintem nem csak ez én elmémet fertőzte meg ez az érzés - szoltam utána, mire ujból felém fordult.

- Na és kiét, ha szabad tudnom - nézett rám sejtelmesen Kakashi.

- Elnézést sensei, csak eltévedtem az élet utjain... - feleltem diadalmasan mosolyogva, mire tanárom vigyora csak nagyobb lett.

- Tudod kicsi Sasuke, az emberek változnak. A szerelem megváltoztatt, de ezt már szerintem te is tudod - válaszolta mosolyogva, majd viszatérve aztalához folytatta a lecke felvázolását.

Ezek után nem történt semmi említésre méltó az iskolában, jah, deh, mégis. A reggeli kis incidens utén, jópáran felbátorodtak, és kiközösítették malackát. Mindent hozzávágták, hogy olcsó kurva, loytó, meg eféle becsmérlő szavakkal illették. Végül sírás lett a vége, ugyanis megbögették a szőkét. Megérdemelte. Az utolsó orának a végét tükön ülve vártam ki, majd miután megszólalt a szabadságot jelző csengő, kapkodva bepakoltam a könyveim és füzeteim, majd azonnal elszeleltem a suli területéről. Borzalmas volt ez a nap, aminek okát mindnyájan tudjátok. Sakura nélkül minden olyan unalmas, és unalmas... egyszerűen csak unalmas, nem találok rá jobb kifejezést.

Megkönyebülve vetettem le a cipőmet, majd gyorsana nappaliba rohantam. Gondoltam Sakurát még mindig a kanapén ücsörögve telálom, azonban nem volt ez így. Kicsit csalódottan ugyan, de annál nagyobb lendülettel siettem fel az emeletre, majd ott rögtön Sakura szobáját kerestem tekintetemmel. Ismertem a járást, így könnyen megtaláltam kedvesen szóbáját, majd kopogás nélkül beljebb merészkedtem. Legnagyobb bánatomra Sakura nem volt ébren. becsuktam magam mögött az ajtót, majd közelebb merészkedtem, még akkor is, ha tudtam, hogy ezt nem illik. Csodálattal bámultam ez elém táruló látványt, melyhez hozzáfoghatot sosem láttam. Egyetlenem testét, egy vékonyka selyem hálóing borítottam, mely sejtetni hagyta telt kebleit. Meredezó bimbói olyan látványban részesítettek, melytől megborzongtam. Elöntött a forroság, ls éreztem, hogy majd szétrobbanok az elfolytott vágytól. Nem ez az első ilyen alkalom, hogy sajét magam ellen kell harcolnom, annak érdekében, hogy ne tegyek ilyet, most azonban, mintha nagyobb lenne ez az érzés, ami épp legyürni készül. Egyetlen értelmes gondolattal, gyorsan megfogtam apaplant, és jól elrejtettem alatta Sakura kivánatos testét, anak reményében, hogy így kísértés nélkül könyebb lesz a dolgom, vágyam azonban nem csökkent, sőt, csak még jobban fokozta az, amit szerelmem álmában kibökött.

- Szeretlek Sasuke, teljes szívemből.

 

A mappában található képek előnézete Fény a sötétben

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hali!

(D3VON, 2011.04.22 19:25)

Szia megint haku!
Régebben olvastam, de abbahagytam, hogy sok fejezetet tudjak egyszerre olvasni [ma elolvastam 11-től 28-ig] és nagyon jó lett a történet! Várjuk a folytatást és remélem még sokáig csinálod a történetet! Kezd nagyon érdekes lenni ^^

Re: Hali!

(haku16, 2011.04.23 03:28)

Nos, amilyen hamar csak tudom feltoltom a kovi fejezetet. De persze elotte megirom :)) majd talan vasarnap este jon is a folytatas :D
Szio^^

Re: Re: Hali!

(D3VON, 2011.04.23 10:50)

Az jó lenne ^^
Előre is sok sikert, és amit írtam a Naruto-kun-on majd nézd meg :P
Üdv.: D3VON

Jajj...:D

(szoszo27, 2011.04.17 11:19)

Jajjjj...Isteneeem de aranyosaaak! :DD
Nagyooon Kiráály Lett :)
Sok sikert a folytihoz :) (L)

Re: Jajj...:D

(haku16, 2011.04.18 16:47)

Folyti nemsokára :P csak egyelőre még a takaritással foglalkoyom xD Utálom az ünnepeket...*nagyot sóhajt*

Re: Re: Jajj...:D

(szoszo27, 2011.04.19 13:53)

én iss :SS
:DD :P

Szia

(Andie, 2011.04.17 14:36)

Megmosolyogtatóra és aranyosra sikerült. Aranyos volt Sasuke hitetlenkedése, hisz azt az egyetlen szót piszok nehéz lehetett Sakurának kimondania. Várom a folytatást, ha időd engedi. :)
Gondolom egy-két fejezet lesz még, mivel már említetted, hogy a befejezéssel foglalkozol?

Re: Szia

(haku16, 2011.04.18 17:17)

Nos nem, ne aggódj. Még sok fejezet van hátra:) Most, hogy ennyire összemelegettek, nem tudom abbahagyni a történetük alakitását, és csupán annyival lezárni, hogy boldogan éltek, amig meg nem haltak. Még sokáig kinozlak titeket, amig a történet a végéhez érkezik. :P Remélem, hogy nem gond :)
Szió! :D

Re: Re: Szia

(Andie, 2011.04.18 19:04)

Abszolút nem gond, sőt örülök neki, hogy még tovább olvashatom. :)

Re: Re: Re: Szia

(haku16, 2011.04.18 20:08)

Akkor minden okes:)