Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


27. Zürös kis nap

2011.04.06

 

 

Sasuke

Mikor feleszméltünk, hogy mennyi is az idő, rohanni kezdtünk a suli felé. Csak reménykedni tudtam abban, hogy még időben beérkezünk. Nem akartam, hogy újdonsült osztányfönökömnek rosz benyomás keltsek, hisz tudjuk, az emberek néha nem kímélnek, és alaptalanul megitélik a másikat a látszat alapján. A látszat azonban csal... kevés dolog amit látsz, igaz.

Levegőt kapkodva álldogáltunk az osztályterem előtt, gondoltam, ha már amúgy is elkéstünk, egy-két perc ide s tova mit számít, így vártunk kicsit addig, míg lélegetünk normalizálódik. Pár pillanat mulva, mikor már mindketten rendesen levegőhöz jutottunk, a kililcsért nyultam, azonban Sakura keze megállított ebben a műveletemben. Kérdőn néztem rá, mire rámvillantotta legszebb mosolyát, majd feltornázta magát arcomig, és egy apró csokot hintett kiszáradt ajkaimra. Elszakadva egymástól, nekem is mosolyoghatnékom támadt, így eleget tettem ösztönömnek, és nyugodt szívvel hagytam, hogy vigyrom arcomra telepedjen.

- Na gyere, mennyünk - suttogtam halkan, majd kézen ragadtam, és beengedtem magam előtt az osztályba.

- Ah, Haruno kisasszony - zökentett vissza a valóságba egy mély férfihang.

- Kakashi-sensei - bicentett felé Sakura, majd magamellé huzott engem is.

- Nem hiszek a szemeimnek... - néztem csodálkozva egykori osztályfönökömnek. - Kakashi-sensei? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Ah, Sasuke-kun. Derég láttalak... csaknem te vagy az új diákom? - kérdezte boldogan.

- De, én lennék az. Örülök, hogy látom tanárúr. Habár, most kicsit többet, mint eddig valaha... - vigyorogtam rá.

- Sasuke, te ismered a senseit? - kérdezte a melletem áldogálló lány.

- Igen, kilencedikben ő volt az osztályfönököm - vigyorogtam rá. - Tavaly elköltözött, ezek szerint ide, s ha a pletykák igazak, akkor megnősült, eképp meg is magyarázható hírtelen távozása.

- Igy van, megnősültem - mutatta fel a kicsinyke karikagyűrűt, ami az előbbi szavait erősítették.

- Gratulálok - nyujtottam felé kezem, majd férfias kézrázás után a helyemre siettem, magam után vonszolva Sakurát .

Az óra további része eseménytelenül telt, azonban szünetben én édes cseresznyevirágom kérdezösködni kezdett.

- Mondcsak, miért lepödtél meg annyira, amikor megláttad a sanseit? - kérdetew huncutul mosolyogva.

- Nos, a régi iskolámban mint már említettem az osztályfönököm volt. Az orái többségéről félórákat késett, és melesleg, az arcát maszk takarta. Régi padtársam folyton azon agyalt, hogy miként szedhetnnk le róla azt a textildarabot, mely arcát fedte, de minden apró terve fucsba ment. Nem is csodálkozom rajta, tök hülye volt a gyerek - vigyorogtam.

- Maszk? Vicces lehetett. Ám, a ball szemén lévő heget nem tudod, hogy miként szerezte? Állítólag valami piszkos ügyben volt benne. Legalább is azt hallottam...

- Nem, egyáltalán. Ennek nagyon hosszú a története, és túl személyes ahoz, hogy itt elmeséljem neked - magyaráztam, majd agyamban kirajzolódott egy ördögi terv. - Ha akarod, ma ebéd után, elmesélem neked.

- Aljas vagy, ugye tudod? - kérdezte mosolyogva. - Tudod, nagy mázlid van azzal, hogy furdal a kiváncsiság - nogatott meg kedvesen, majd kaptam egy fincsi cuppanosat ajkaimra.

- Aljas? Ugyan - vigyorogtam, majd példáját követve lágyan megcsókoltam.

Mondanom sem kell, hogy mindenki minket figyelt, mintha valami cirkuszi majmok lennénk, és épp most zabálnánk a kevéske banánt amit jutalmul kaptunk. Egyben igezuk volt, zabáltunk, mindketten, csak nem banánt, hanem egymás ajkait, éshát ki kell jelentsem, hogy ennél laktatósabb édesség nem létezik a világon.

Harmadik órán üldögélek a padban. Sakura melettem láthatóan unta az órát, hátmég én... nem szeretem a történelmet, de ezt ha jól emlékszem, már említettem. Unalmamban a gondolataim a ma délutánra terelődtek, és ara, hogy jó-e ez így, mármint az, hogy eljátszok egy szerepet, amit már szerepnek sem lehet nevezni. Ha nem tudnék a megállapodásunkról, magam is elhinném, hogy a melletem unatkozó lányka tényleg a barátnőm. De, miként változtathatnék a dolgok állásán, egyáltalán lehetséges-e?

- Sasuke... - szólított halkan padtársam. Válaszként, csupán csak ráemeltem tekintettemet, így tudatósult benne, hogy figyelek. - Valami baj van?

- Nem, dehogy - válaszóltam. Rámosolygott, majd kezét ujból töktámasztóként hasznósította.

Az órák tövábbi részében nem történt semmi említésre méltó, talán csak annyi, hogy Ino, a malacka - ahogy Sakura becézi - befurakodott az osztályunkba, és veszekedést kezdeményezett szerelmemmel. Természetesen Sakura volt az okosabb, így minden egyes sértő szavát a másiknak, elengedte a füle mellett. A végeredmény pedig egy pipacsvörös menekülő malacka lett. Vicces volt. Mondanom sem kell, hogy mennyire büszke voltam Sakurára, hogy azokban a félelmetes pillanatokban jozanul tudott gondolkodni és hárítani a sértő pletykákat. Boldog voltam, hogy nem bökte ki rémülten az igazat, hanem véglegesen meggyözte róla a társaságot, hogy mi ketten egy igazi párt alkotunk.

- Éjhes vagy? - kérdeztem, amikor már hazafelé sétáltunk.

- Aha, nagyon - válaszolta, majd hirtelen megállt, felcsippeszkedett, és megcsókolt. - Most már kicsit jobb - vigyorgott rám huncutul, majd ujjainkat összekulcsolva folytattuk tovább utunkat hazáig.

- Áh, Sasuke-kun. Okaeri nasai - köszöntött Hikari.

- Tadaima - köszöntem. - Ha nem gond, csatlakozik hozzánk Sakura is? - mosolyogtam sogornőmre.

- Ugyan, mi gond lenne? - viszonozta gesztusom, majd beljebb tesékelt minket a megterített asztalig.

Nyugodt, családias hangulatban megebédeltünk, majd azonnal felsiettünk a szobámba. Gyorsan nekiláttunk a fázi feladatok elvégzésének, majd miután felhoztam egy kis ropogtatni valót, nekiláttam emesélni egykori tanárom érdekes kis történetét.

- Szóval, még régen mesélte volt Itachi, hogy beépített ügynökként dolgozott a rendörségnek, két másik társával együtt. Az egyik küldetés során, az egyik társát megölték, neki pedig majdnem odaveszett az egyik szeme.Végül is ez nem egy izgalmas történet, ha úgy nézük, de megható.

- Kakashi-sensei ezután szált ki, és váltott szakmát? - kérdezte Sakura együtérzően.

- Aha.

- Hú, ezt nem gondoltam volna. Nem szívesen éltem volna át azt a sok szörnyű pillanatot... elveszteni valakit, akit szeretsz, a legroszabb dolog, ami történhet valakivel...

Hosszasan elgondolkodtam utolsó mondatán, mert pontosan tudtam, hogy mit is jelent elveszteni valakit. Ekkor merült fel bennem az a kérdés is, hogy vajon neki fájna, ha most elvesztene, síratna-e, vagy legalább hiáynoznék neki egy kicsit?

- Mondcsak... - suttogtam elhaló hangon, miközben tekintettem a padlóra szegeztem. - Hiányoznék, ha netán én... - de nem sikerül befejezem.

- Most at akarod kérdezni, hogy fájna-e, ha netán elveszítenélek? - kérdezte rám sándítva.

- Igen, erre gondoltam - válaszoltam, majd tekintetem mélyen az ővébe furtam.

Halgattunk, mindketten. Én azért, mert válaszára vártam, ő azért, mert valószínűleg meglepte e szokatlan kérdésem. Kiváncsivá tett, tudni akartam, hogy mit tenne ezesetben.

- Valószínűleg napokig az egereket itatnám, vagy belepusztulnék a hiányodba - válaszolt hoszasan.

- Képes lennél ezt tenni miattam? Hát öszintén nem örülnék neki - morogtam neki.

- Mit akarsz, hogy mit mondjak? - kérdezte felháborodottan. - Persze, hogy hiányoznál, és igen, retenetesen fájna, ha elveszítenélek, mert szeretlek - kiáltotta, majd lehajtotta dühtől kipirult arcát.

 

A mappában található képek előnézete Fény a sötétben

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mikor?? :OO

(szoszo27, 2011.04.13 17:37)

szijjah :)
mikor lesz folyti??már nagyooon hiányzik...:'((
:D

Re: mikor?? :OO

(haku16, 2011.04.14 22:32)

no, nekem mar vakacio van, szal holnap delelott nekilatok az uj fejezetnek:)
szio^^

Persze ;)

(szoszo27, 2011.04.07 20:55)

Persze h veled tartok számíthatsz rám ;)
Ebben biztos lehetsz :)) (L)

Re: Persze ;)

(haku16, 2011.04.08 00:08)

Köszönöm :)

Nagoon :)

(szoszo27, 2011.04.07 06:53)

Ez a feji is nagyooon jóó lett!Egyszerűen imádom!!Nagyon várom a folytatást!IMÁDOOOM(L)(L)
Sok sikert a folytihoz ;) Pusziii :)

Re: Nagoon :)

(haku16, 2011.04.07 20:52)

Örülük, hogy tetszett. Köszönöm akritikádat:) Nemsokára vége a történetnek, de majd belekezdek egy másikba. :) remélem, hogy majd annál is velem tartasz:)
Szió

Halika

(Andie, 2011.04.07 17:18)

Imádom! Főleg Sakura utolsó szavát. :) Kíváncsian várom, hogy ebből milyen irányt fogsz elindítani. Sok ihletet a következő fejezethez. :)

Re: Halika

(haku16, 2011.04.07 20:49)

Hali :)
Nos, igen, elindul megint egy lavina ugymond... A történet egy új mederbe folyik majd ezután, de hogy milyenben, azt még nem árulom el. Majd a hétvégén talán kiderül :D
Köszi a kritikád.
Puszi :)