Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


26. Szerelmem szímpada

2011.03.30

Sakura

Feszélyezve éreztem magamat az órák alatt, de a tudat, hogy Sasuke a pad alatt a kezemet szorongatja, bizalommal töltött el. Bármennyire is bénán viselkedhettünk, hitelesen sikerült eljátszodnunk a tökéletes pár szerepét. Mit sem mondjak arról, hogy itt, mindenki szeme láttára megcsokolt. Boldog voltam, nagyon is. De vajon ő ezt tudja? És ha tudja is, számímit az neki valamit, vagy csak kényelemből teszi mindazt, amit tesz?

Olyan jó lenne, ha csak egy kicsit, ha csak egy irtó picit, de úgy szeretne engem ahogy én őt, nem mint egy barátot. De ez talán lehetetlen, de mit várok tőle? Én voltam az, aki jártatta a száját, hogy köztünk sosem lesz mélyebb kapcsolat a barátságnál, akkor most miben reménykedem, tán abban, hogy megszálja a szentllek, és hírtelen belémszeret? Szép álmok, szálj le a magas lóról Sakura. - szidtam magamat gondolataimban.

Lényeg, mi lényeg, első nap a suliban mindenki elhitte, hogy mi tényleg járunk. Hogy miért? Egy, Ino mindenkinek kikürtölte, hogy hiába néz ki tökjól Sasuke, elég hülye az izlése, ráadásul maradi is, hisz meik XXI - századi pasi fogadná el azt, hogy halott apja igéretei szerint elvegye feleségül azt a lányt, akit neki szántak? Perzse mi Sasukéval nagyot kacagtunk ezeken a dolgokon, de persze volt pár megdöbbentő pletyka is, ami kicsit felidegelt, mint például, amikor a szekrényeknél álldogáló csajok éppén azt vitatták, hogy pár hét múlva lesz az esküvönk, azért mert Sasuke felcsinált. Sasuke fel sem vette ezeket a dolgokat, mintha tényleg nem érdekelné őt az, hogy ilyeneket mondanak rá már rögtön az első napján. Csak én vagyok ennyire könnyen ingerelhető, hogy csak egy ilyensfajta rosz szándékú pletyka miatt képes vagyok kiakadni? Hát... talán igen.

Suli után, mint megbeszéltük, Sasukééknál ebédeltünk a két törpével. Nagyon aranyos kisfiúk, és még most sem vagyok képes felfogni, hogy Itachi az apjuk. Szinte gyerek volt, mikor megfogantak, és íme, négy év után képes igazi apaként viselkedni. Talán ezt teszi az idő az emberekkel. Ebéd után, elkéreztettem a fiúkat, majd végül mint terveztük, elmentünk egyet utóljára fagyizni. Persze, Hikari előirásával ellentétben, két gomboc helyett, hármat kaptak a fiúk, amiért gondolom meg is volt tartva tegnap a lelkiduma, de sebaj, majd megvigaszatol én Sasukét - vigyorogtam, majd elindultam a konyha felé, hogy rendesen megreggelizhessek.

- Jó reggelt! - üdvözölt Sui. - Kialudtad magad? - jött a rutinos kérdés irányából.

- Nem épp, de sebaj. Ma este kicsit hamarébb lefekszem majd - mosolyogtam rá, majd letelepedtem a melette levő székre.

- Nah, és Sasukéval, hogy álltok? Dul a szerelem? - kérdezte kajánul vigyorogva.

- Miért ne dulna? - kérdeztem alatomosan vigyorogva.

- Kész, nem mondok többet semmit! - sértődött meg.

- Na mivan, pukancskirály? Csak nem bedurciztunk? - cukkoltam, majd elkezdtem magamba tömni a vajas kenyeret és az almalevem.

- Jó név, csaknem a csajodat becézed így? - vette fel gunyolódó hangnemem.

- Hát igen, mert veled ellentétben, nekem van "csajom" - nyujtottam ki rá a nyelvem, majd pimaszul vigyorogva folytattam az evést. Egyértelmű volt, hogy ki nyerte a szócsatát, nem is kell ebből kérdést csinálni, hisz mindig, jelzem, mindig én szoktam nyerni az eféle párbajokban.

Fél nyolcfele már utra készen álltam anapaliban, csak éppen vártam valamire. Jóbban mondva valakire. Meg is szólalt a csengő, mire nagy boldogan mentem ajtót nyítni. Természetesen Sasuke állt a küszöb másik felén. Szeliden mosolygott rám, miközben álmos szemei majd lekoppantak a fáradtságtól. Mit művet az éjjel, hogy ilyen állapotban van most? Na jó, értelmetlen ezt kérdezni, biztos csak nem aludt jól. Gondolataimat félretéve köszöntöttem őt egy jó reggeltel, majd megcsókoltam. E tettem hatására, mintha elhagyta olna a testét a fáradtság és egyenesen élet szált volna belé. Szemei felcsillantak, kezeibe erő áramlótt, így gyorsan magához is huzott, majd szorosan átölelt. Csodát tettem?

- Jó reggelt - köszönt. - Mehetünk? - kérdezte vigyorogva, majd megragadta a kezem, és így indult el az iskola felé.

- Választ sem vársz, és már indulsz is - szidtam le játékosan, majd végül elnevettem magam, mire kaptam egy apró puszit a homlokamra.

- Úgyis az lett volna a válasz, hogy igen - válaszolt játékosan, majd folytatta tovább az utat.

- És, ha nem lett volna a válasz? - kérdeztem gonoszkodva.

- Akkor addig csókoltalak volna, míg megváltozott volna a véleményed - vigyorgott még jobban az Uchiha.

- És, ha az sem hatot volna, akkor mit tettél volna? - feltételeztem a lehetetlent.

- Hm... talán egy olyan erotikus élményben részesítettelek volna, ami igazán meggyőzött volna - mondta fapofával, míg én paradicsomszínbe váltottam át. Röhejesen festhettem. - Sakura... - suttogta lágyan. - csak vicc volt - csókolt újból meg.

- Miért kell zavarba hoznod? - kérdeztem bosszúsan, miután elváltak ajkaink.

- Te kérdezted, hogy mit tennék egy adott esetben, én pedig kedvem szerint válaszolhattam - védekezett, majd folytatuk utunkat.

- Ezt még megkeserűlöd - fenyegettem mosolyogva őt.

- Persze, persze, persze - hadarta egy szuszra.

- Na álj csak meg te... te... felfuvalkodott Uchiha, hülye Sasuke - kiáltottam rá, mire elengedte a kezem, és szaladni kezdett.

Én sem voltam rest, nem is kellet kétszer mondani, sőt, egyszer sem, gyorsan utána siettem. Percekig üldöztem őt, probáltam elkapni, azonban nem sikerült. Végül meguntam az egészet és megálltam egyhelyben. Csupán pár méterrel lehetet köztünk a távolság, hátra nézett, majd megállt, és sejtelmesen rám mosolygott. Oh, az az öntelt Uchiha vigyor, hogy mennyire, de mennyire utálom - sóhajtottam, majd mire légzésem normalizálódott, elindultam felé. A játék folytatódott, nem várt be, sőt, szinte rohant előlem. Hát jó, akkor játszunk - gondoltam, majd elkezdtem utánna rohanni. Egy idő után elfáradt, így sikerült kicsit közelebb kerülnöm hozzá, majd egy ovatlan pillanatban rászöktem, minek következtében mindketten a zöld füven terültünk el. Hosszú percekig csak nevettünk, és kapkodtuk a levegőt, de kellemes volt ez így. Miután kicsit lenyugodtunk maga felé fordított, majd hosszasan megcsokolt. Moho volt, édes és nagyon is érelmes. Olyan volt, mintha lepkék ezrei vettek volna körül, bebórítva minket csillogó porjukkal, hogy ragyoghassunk, mint a csillagok az égen. Mert igen, úgy éreztem magam, mint aki ragyog a boldogságtól. Sajnos vágül ennek is vége lett, úgyanis Sasuke karórájára pillantva jöttünk rá, hogy késésben vagyunk, így gyors tempóban szakítottuk félbe kellemes elfoglaltságunk, majd kézenragadott, és így szaladtunk együtt tovább a sulink felé. Iskola, sokan utálják ezt a helyiséget, de én nagyon imádom. Ne, ne értsétek félre. Nem azért, mert jó tanuló vagyok, hanem azért, mert ittvan velem Ő, és mert számomra az iskola az a színpad, amelyen eljátszhatom végre a szerelmes kislány szerepét, akit nagyon szeretnek. Ez nekem az iskola, a szerelmem szímpada.

 

A mappában található képek előnézete Fény a sötétben

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szia

(Andie, 2011.03.31 12:35)

Először is nagy örülök, hogy egyre többen olvassák remek műveidet, másodszor imádtam ezt a részt is. Annyira aranyosak és szerethetőek benne. De ebben a fejezetben ami kimondottan tetszett az az utolsó bekezdés: "Én sem voltam rest..." szépen megfogalmaztad benne Sakura érzéseit. Csak így tovább, várom a kövi részt. Szia :)

Re: Szia

(haku16, 2011.03.31 14:24)

Hali!
Nos Andie, nemsokára olvashatod is! Igérem nagyon igyekszem majd vele:D
Köszi a kritikát! :)
Szió

EZ iss :))

(szoszo27, 2011.03.31 09:23)

Fuuu...ez is nagyoon király lett....szinte észre sem veszik,hogy már nem csak színjáték az egész...hanem valódi kapcsolat....:DD
IMÁDOOM!!
Sok Sikert a folytihoz...:))) (L)(K)

Re: EZ iss :))

(haku16, 2011.03.31 14:23)

Hát igen, az ember néha anyira vak, hogy észre sem veszti a körülötte lezajló dolgokat. Nos, a folytival sietek ám, de egyelőre egy másik ficcel törödöm kicsit. Még a múlthétvégére megigértem az új fejit, de nem volt erőm megirni :(. Köszi a komit!:)
Szió