Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


25. Hiteles színjáték

2011.03.25

Sasuke

Szinte retegve tettük meg azt a párszáz lépést az osztályunkig. Féltem és féltettem őt. Nem tudtam, hogy képes lesz-e végigcsinálni ezt az egészet, vagy már az első nap felfedi titkunkat. Nem akartam, hogy ennek ilyen hamar vége legyen, hisz igazából csak most kezdődik minden. Igaz, eddig is megcsókolt, vagy nyugodtan megcsókolhattam bármiféle következmény nélkül, gyakorlatilag létrejött köztünk a testi kapcsolat, csak lelkileg nem tudtam hozzá közelebb férközni. Amikor felajánlottam neki a lehetőséget, miszerint eljátszom neki a tökéletes pasi szerpét, már tudtam, hoy mit akarok. Igen, talán szánalmasnak, vagy sunyi alaknak tartanak majd miatta az emberek, de egy hölgy szívének elnyerése érdekében bármire képes lettem volna per pillanat. Akkor ezt a megoldást találtam a legjobbnak, és úgy érzem nem tévedtem. Ha szíve nem is, teste közel engedett magához, és tudom, bizom benne, hogy majd egy napon nem neki lesz szüksége ölelésemra, hanem a lelkének.

Nagyot sóhajtok amikor a terem elé érkezünk, majd kicsit megszorítom szerelmem kezét, amire rögtön reagál is, és ő is megszorongassa a kezem. Végül kinyítom az ajtot, majd őt előre engedve lépünk be a terembe.

 

Nem volt egy puccos helyiség. Csupán a szükséges kellékeket lehetet benne megtalálni: padok, székek, tábla meg a tanár iróasztala egy kényelmes székkel. Míg én a környezetemet vizsgáltam, Sakura maga után vonszolt a padok között, majd az ablak melett hátulról a második padba foglalt helyet, és intett, hogy mellette az én helyem. Vigyorogva foglaltam helyet, miközben a többiek csodálkozva vuzslatak minket. Tisztára úgy éreztem magam, mint egy marslakó, aki véletlenül Jupiterre tévedett, a lila szörnyek közé. Sokat azonban nem bámulhattak minket, mivel rögtön, miután letetem a táskám a padomra, Sakura megragadta a karom, és maga után vonszolt végig az osztályon. A folyóson megálltam egy pillanatig, Sakura pedig elengedte a karom. Tekintetem rá emeltem, majd végigfutattam rajta egész a kezéig. Habozás nélkül kulcsoltam össze kezeink, majd mindketten egyszerre indultunk el. Csengetésig még legalább negyed óra volt hátra, így gondolta bemutatja nekem az új iskolám.

A diákok töbsége észre sem vettek, voltak azonban jópáran, akik gyanúsan méregettek végig minket. Egy-egy ilyen pillanatba egszerre kaptuk egymásra a tekintetünket, majd vigyorogtunk mindketen, mint a vadalma. Moslyogtuk szinte semmi ok nélkül, és ez jol esett.

- Ah, Sakura - szólította meg társam valaki.

- Oh, Nagato. Rég láttalak - merül bele a beszélgetésbe kelletlenül Sakura.

Jó ideig dumálgatnak, ami abból áll, hogy a számomra ismeretlen srác kérdezgett, Sakura pedig ügyesen mindre válaszol. Végül nagyot sóhajtva bucsúzik el a fiútól, majd kezét tenyerembe mélyeszti és így indulunk tovább.

Végigvezett az iskolán, elmagyarázza, hogy mi hol van, hogy abban az esetben, ha ő nem jönne suliba, egyedül is boldogulhassak. Végül visszaérkezve az oyztálytermünkbe, mindenki csodálkozva néy minket. Az ajtóban megtorpanunk, majd Sakura maga után vonszol egész a padunkig. Az ablak felőli széken foglal helyet, majd táskáját a szék karjára teszi.

- Megfelel? - kérdi vigyorogva.

- Persze - válaszolom mosolyogva. - Tök mindegy, hogy hol ülök, ha melleted lehetek.

Nem válaszol semmit, helyette mosolya gigantikussá növekszik, ami öszintén boldoggá tesz. letelepedek mellé, majd példáját követve táskám én is a szék karjára teszem. Mire felé fordulk, feje már vállamon pihen, szemeit lecsukva kezd el beszélni.

- Ma elmegyünk fagyizni eggyet? Utoljára. Nemsokára amúgy sem ehetünk már fagyit - tervezgeti a délutánt.

- Rendben, de elöbb elmegyünk és megebédelünk nálunk. Megigértem a fiúknak, hogy ma együtt ebédelek velük - válaszolom mosolyogva.

- Akkor majd eljönnek velünk ők is fagyizni. Itachi bizti örülni fog, hogy egy órára megszabadul töllük.

- Kétlem, de attól függetlenül támogatom az ötleted.

- De rendes vagy... - sóhajtja , majd szélesen elmosolyodik.

- Min mosolyogsz? - kérdem vigyorogva.

- Hogy milyen klasz az, hogy itt vagy velem - válaszolja, majd felemeli fejét válamról, és egy rövid szájrapuszival ajándékoz meg.

- Jó ötlet ezt előttük művelni? - kérdem szerelmemtól, majd egy hosszabb csókot váltunk.

- De elégedetlen vagy ma - neveti, majd megszólal a csengő és ezzel elindul egy lavina.

Az órák hihetetlenül gyorsan telnek el, amit nem is csodálok, merthát az idő többségében Sakura tekintetét, csupasz lábait, vagy éppen melleit fixiroztam. Még jó, hogy nem szokásom álmomban beszélni, különben most mindenféle perverz gondolatomat közzé tettem volna. Kellemes nyitott szemmel álmodozni, de veszélyes is.

Végül kiderült, hogy remek szinészeknek bizonyultunk. Kilépve a teremből, mindenki furán tekintett ránk, meg az összekulcsolt kezeinkre, ráadásul halhatóan tárgyalták azt, hogy Sakura a dögös új gyerekkel jár, söt, mitöbb amint mindketten betöltjük a tiyennyolcat, összaházasodunk. Magamban jót nevetem ezeken a pletykákan, nameg azon, hogy milyen könnyen átlehet verni egy egész iskolát, de tudtam azt, hogy ha ez rajtam mulna, már holnap megházasodnék.

Vigyorogva sétáltunk el hozánk, miközben mindenki minket kergetett a tekintetével. Már megszoktam, hogy a középpontban vagyok, régi iskolámban saját rajongó táborom is volt. Sakurát azonban egy idő után már kezdte idegesíteni maga a gondolat, hogy semmi intimebb dlgot nem tehet, mert minden mozdulatát figyelik. Nemsokára hazaérkeztünk, majd gyors kézmosás után neki is láttunk a, Hikári által készített finomságok pusztításának.

- Na és milyen volt az első nap, Sasuke? - kérdezte mosolyogva Hikari.

- Kicsit uncsi, de mésképp klasz. Ami jó hír lesz Itachi számára, hogy nem vertem szét senkinek a pofáját - vigyorogtam.

- Hát igen, ennek mindenképpen örülni fog!

- Eh? Mirűl beszéltek? - kiváncsiskodott Sakura.

- Sasuke mikor megkezdte az első osztályt, már rögtön az első nap összeverekedett az egyik társával. Mivel az apjuk nem mltoztatott elmenni és beszélni az igazgatóval, Itachi kellett kimagyarázza a szitut, így elmaradt az első randija. Sokáig emlegette ezt még Sasukénak, hogy miatta lemondott a randijáról az osztály legszebb lányával - mesélte el Hikari röviden a történetet.

- Oh... hogy, hogy nem emlegette többé? - kérdezte Sakura mosolyogva.

- Kapott tölem még egy esély jópár év múlva - nevetett sogornőm.

. Igy érthető - sóhajtotta, majd letette az evőeszközöket, és felállt a székról. - Hikari-chan. Ha nem gond elraboljuk a fiúkat egy órácskára. Sasukéval elmegyünk eggyet utoljára fagyizni ebben az évben, és természetese, ha nem gond, magunkkal visszük a fiúkat is.

- Semmi gond, de csak két gomboc. Semmi több, különben megint nem vacsoráznak - szabta a szabályokat, majd felállt és távozott.

Nem haboztunk, hamar felöltöztetük a két pötömöt, majd el is indultunk a kedvenc kávézonkba, ahol a legfinomabb fagyit lehet enni. A fiúk természetesen két gomboccal nem elégedtek meg, helyete hármat keptak, én meg egy jó cifra lebaszást, hogy nem tartottam a szavamat. A délutáni program egyébbként remekül sikerült, söt mitöbb megvoltak a humoros pillanatai is. Példának tekinthetjük azt a pillanatot is, amikor az egyik elágazásnál két néni éppen azt tárgyalta, hogy milyen szép fiainak vannak, és, hogy milyen jól megbirkozunk kiskorú szülökként. Mikor ezeket hallottam, kicsit lesokoltam, de mikor Sakura nevetésbe tört ki, mér nem volt visszaút, sodrodtam vele a röhögés hullámán. Hazakísértük Sakurát, majd mi is haza ballagtunk, és mint már említettem, fél órán keresztül halgattam a hegyi beszédet, hogy miért nem jó sok édességet adni egy kisgyereknek...

 

 

A mappában található képek előnézete Fény a sötétben

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

uuuuuuu...:D:D

(szoszo27, 2011.03.30 20:18)

nagyoooon jjjjoooooh :DDD
IMÁDOOOM!!
csak egy kérdés...mikor lesz folyti???
nagyooon várooom ;)
puszii (K)

Re: uuuuuuu...:D:D

(haku16, 2011.03.30 20:52)

Nos, talán még ma este feldobok egy új fejit :) már csak neki kell álljak irni :P
Örülök, hogy tetszik a történetem, és köc a kritikáért.:D
Szió!

Gitta

(Brigitta, 2011.03.27 17:25)

Az oldid tényleg nagyon jól néz ki! Megérte fáradoznod vele;)
A történet is tök jó, habár picit fura, hogy még mindig csak ,,tetetett" pár ennyi idő után:P
Am, tényleg látszik hogy sok munkád van(volt) benne(főleg ha az egész törit nézzük) ezért csak Gratulálni szeretnék! Továbbra is légy kitartó, és még sok törit írj nekünk!! A helyesírás meg nem számit sokat!(én se vaok valami helyesiróXD)
PusZi

Re: Gitta

(haku16, 2011.03.27 17:56)

Igazsag szerint szegyen, hogy nem tudok helyesen irni, engem azonban mostanabban kezd hidegenhagyni ez a teny. Az ember idovel tanul, mikor megszuletunk sem tudunk menni, vagy irni, ezek mind idovel jonnek, nalam is a helyesiras. :P
Orulok, hogy tetszik az oldim, es igen, sokat kinlodtam, es fogok meg kinlodni vele, de az olyan emberekert, mint te, akik ertekesnek tartjak faradozasaim, megeri gurcolni.
Koszonom a kritikadat, es nyugi, meg rengeteg tortenetet olvashattok tolem^^

Hali

(Andie, 2011.03.26 16:10)

Nagy örömmel olvastam kedvenc történetem újabb fejezetét. Mint a többit ezt is imádtam. Jól sikerült, ügyi vagy. Várom a folytit. :) És az oldalad eskü hogy szuperül néz ki!

Re: Hali

(haku16, 2011.03.26 16:58)

Nos, orulok, hogy tetszett az uj fejezet, kicsit nekem oszecsapottnak tunik, de igaz, attol fuggetlenul meg jo. Az, hogy az oldim kinezete tetszik klasz, mert hu, tegnap jol megkinlodtam vele ^^"
No, folyti nemsokara jon, valamikor a het folyaman.
Szio!

XD

(Judit, 2011.03.26 11:11)

Nagyon jó lett és a végét meg elképzeltem, ahogy a két néni beszélget és, hogy Sasuke először milyen fejet vághatott és hát én is nevetésben törtem ki. Kíváncsi vagyok, hogy Naruto mit fog szólni ahhoz, hogy Sasuke és Sakura összejöttek amikor majd meglátja őket a suliban. Amint tudod folytasd létszíves.

Re: XD

(haku16, 2011.03.26 11:35)

^^ Atyam, alig teszem fel a fejezeteket, es mar erkeznek is a kritikak :) nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eleri ezt a szintet az oldalam, no, de orulok neki. Narutorol talan kovi fejibe szo esik, de nem igerek semmit. Kovivel pedig igerem, hogy sietek.
Pusz haku-chan :)