Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


23. Indul a színjáték!

2011.03.18

Sakura

Miért? Miért olyan nehéz kimondani azt, amit igazán akarunk. Miért habozunk annyira, mikor a személyes jólétünk a tét? Miért vagyunk gyávák, amikor nem mondjuk ki azt a bizonyos szót, annak, akit égazán szeretünk? Rengeteg miért... hogy vezsne meg az, aki kitalálta ezt a szót - mérgelődöm.

Egy kerek hónap telt el a veszekedésünk óta, változni azonban semmi sem változott. Folyamatosan találkozgatunk, mint eddig, néha-néha el is csattan egy-két csók köztünk, a témát azonban, hogy miért tesszük, mindig elkerüljük. Igazság szerint nem is vagyok kiváncsi rá, hogy ő miért teszi... biztos vagyok, hogy csak enyit vágna a fejemhöz: Azt igértem apasidat játszom, jól akarom játszani a szerepem.

Igen, igen. Ilyen ostóbaságok jutnak manapság eszembe, de nem is csodálkozom már. Holnap évny

ító, és színjátékunk igazi kezdete. Ezentúl mindenki előtt enyelegnünk kell, el kell hitetnünk mindenkivel, hogy mi egy igazi szerelmespárt alkotunk. Nem félek a lebukástól igazából, mert részemről ez az egész, nem csak egy ostoba színjáték, ez küzdelem a szerelemért, azért, hogy elnyerjem szívét, hogy lelke sose vággyék másra, csak az én ölelő szívemre. De felmerül bennem a kérdés, hogy ő miért teszi. Élvezet, vagy neki is haszna van ebből... vagy talán érez valamit irántam?

- Sakura - szólit valaki. - Sakura - ismétli meg kicsi hangosabban, minek hatására magamhoz térek.

- Igen, tessék? - kérdem kábultan, mint aki azt sem tudja honnan pottyan ebbe a szitúba.

- Sasuke az - válaszolja Sui, és már távozik is a szobámból.

Izgatottan kelek ki az ágyamból, gyorsan átöltözöm, kimosom a csipát a szememből, majd szalonképesen lesietek a napaliba, ahol szívem választotja a kanapén ücsörög engem várva. Lecuppanok mellé, bekapcsolom a Tv-t, majd melkasára döntve a fejem figyelmemet a készülékre szegezem, gyakorlatilag. Elméletileg máshol jár az eszem, például azon, hogy milyen jó lenne megcsókolni, vagy, ha átölelne, vagy...

- Jól szorakoztok? - kérdi Sui.

....vagy, ha bátyáim nem tartozkodnának jelen pillanatben velünk egy légkör alatt.

- Jah - válaszolom röviden, és morcosan.

- Citromba haraptál? - kérdi.

- Nem, grapefruitba - válaszolom pimaszul. Ne csodálkozzatok, hogy Sasuke szavait idétem, de most épp ezen az eseten járt az eszem.

- Nem muszáj lenyulni a poénjaim - durcáskodik az előbb említett.

- Nem volt szándékos no. Csak eszembe jutott a savanyó pofa, amit akkor vágtál - mentegetőztem, de sajnos mentőmellényem nem volt.

- Szoval rajtam agyalsz - állapította meg, inkább csak magának. - Megtisztelő.

- Vigyáz kölyök, nehogy elszálj - csipkelődött Suigetsu.

- Már miért szálna el? - kéreztem én morcoson. - Olyan elképzelhetetlen, hogy rá gondoltam?

- Nem pasizok be 24 éves koromig kisasszony képes 16 évesen egy pasira gondolni? - kérdzte már-már fuldokolva az elfolytott nevetéstől. - Oh, értem, agyilag 24... nah arra még sokat kell várni - probált idegesíteni, mire olyan tettet kényszerített ki belőlem, amit sosem gondoltam, hogy nagyközönség előtt megteszek. Elfordultam felőle, majd közelebb huzodtam Sasukéhoz és megcsókoltam. Nem távolodott el, gyengéden csókolt vissza, mint szokott. Ajkaim szinte égtek csokjaitól, testem hevülni kezdett, mintha valami elrobbant volna bennem, utóhatásként pedig lángba burúlt egész lényem. Átölelt, és mélyítette a csókot, nem törödött azzal, hogy közönségünk akadt:nem volt más, csak ő és én, meg az a rettenetesen nagy boldogság a szívemben, amit jelen pillanatban érezek. Sajnos, mint minden jónak, ennek is vége szakadt, elhuzodni tőle azonban már nem volt szívem. Szorosan öleltem magamhoz, mintha sosem akarnám elengedni magam melől, mert tényleg így volt. Jelen pillanatban nem adnám senkinek, semmiért... Magamnak akarom, nem a tulajdonomnak, hanem szívem védelmezőjének, aki bármit megtesz értem, akiért bármit megtehetek.

- Nah, ezt nem hittem volna - szolal meg Suigetsu, miután sikerült legyurnia meglepedtségét. - Hugomnak hamarébb van pasija, mint nekem csajom - vágott savanyó pofát most ő, mire Sasukéval együtt kezdtünk el nevetni.

- Nem kell irigykedni - szólalt meg védelmezőm. - Majd elön a te időd is.

- Azért nyugtasatok meg, hogy semmi disznóságot nem műveltetek eddig - nézett ránk kétségbeesetten, mire mindketten vörösbe váltotuk át arcszínünket.

- Suigetsu - kiáltottam rá felháborodottan, majd megragadtam Sasuke kezét, és felhuzva őt a kanapéról, a szobám felé kezdtem el hurconi, magunk után hagyva a megdöbbent fiút.

Első pár lépcső után elengedtem karját, és büntudattól emlsztve togyogtam el a szobámig. Nem gondltam még erre, mármint az intimebb részletekre... mi lesz, ha valaki megkérdi Sasukét, hogy lefeküdtünk-e? Mit fog majd válaszolni? Igen, de tök béna a csaj, vagy mi a fenét? - tettem fel magamban a kérdseket már-már hajamat tépve.

- Mi a baj? - jött hátam mögül a kérdés, miközben két erös kar magához ölelt.

- Félek - suttogtam.

- Mitől? - kérdezte halkan, miközben nyakamba csókolt. Jelen pilanatban még ez a tette sem volt képes kizökkenteni kétségeim közül, pedig nagyon is jól esett az a bizsergető érzés, amit akkor érzek, amikor csak hozzámér.

- Mindentől - válaszóltam halkan. - Attól, hogy lebukunk... attól, hogy kinevetnek... de a legjobban attól, hogy... - elhalgattam, mert egszerűen retegtem kimondani.

- Hogy? - kérdett rá. Megadtam magam, és válaszoltam, habár a félelem még mindig bennem rejtőzött.

- Hogy többé nem leszel itt nekem - válaszoltam alig halható hangon, mire életem értelme ledermedt. Megijedtem, mert nem tudtam, hogy mi történik majd. Aztán hirtelen arra lettem figyelmes, hogy karjai elszakadnak testemtől, majd ő is eltávolodik tőlem. Megijedtem. Azt hittem, valami rosszat mondtam, valamivel megsértettem, de csalodnom kellet. Elém lépet, majd karjait derekam köré füzte és szorosan magához huzott. Ledermedtem. Hozzásimulva tökéletesen éreztem merevedését. Kiván engem... kiván engem - futott át a gondolat az agyamon, azonban sokáig nem volt időm gondolkodni, mert szenvedélyesen megcsokolt. Heves, követelőző és mégis édes csók volt ez. Minden pillanatát eraktározam mélyen az emlékezetemben, minden egyes másodpercét, mert ez az a csók, amire mindig is emlékezni akarok.

- Sakura! - kiált valaki. - Sakura - ordít ezuttal. - Kapcsold már ki azt a rohadt órát! - már üvölti az illető, mire veszem a fáradtságot, és kikapcsolom a készüléket. Nagyot ásítok, majd nyujtozkodom egyet, és már dölnék is vissza aludni, ha eszembe nem jutna, hogy milyen nap is van ma. Hétfő, ergó suliba kell mennem. Csalódottan kelek ki az ágyból a fürdőszóbát célozva meg. Gyorsan elvégzem reggeli készülődésemet, annak ellenére, hogy úgy döntök, ma kicsit kicifrázom magam. Hadd dicsekedhesék Uchiha Sasuke egy gyönyörű barátnővel.- fut át a gondolat agyamon. Pár pillanat alatt előkerítem a megvasalt egyenruhám, majd magamra öltve, válamra kapom a táskámat és lerobogok a konyhába. Alig kanalazok bele reggelimbe, megszólal a csengő. Nagyot sóhajtva megyek ajtót nyítni, azonban mikor megpillantom az érkezőt, még a fáradtság is elmenekül előlem.

- Jó reggelt - nézek rá lepedten.

- Viszont - mosolyog rám.

- Hát te? - kérdem én is vigyorogva, miközben beljebb tesékelem. - Nem arról volt szó, hogy majd a suliba találkozunk?

- De, úgy volt. De, most így lesz - válaszolja vigyorogva. Bevallom, nem értem, hogy mit akar üzenni ezzel. - Egy fiúnak illik elkísérni a barátnőjét a suliba - érteti meg a dolgot velem.

- Igen igazad van - vigyorgok rá, majd jutalmul adok neki egy kis szájra puszit. - Egy lánynak illik csókkal üdvözölni a barátját - kacsintok rá, majd visszamegyek a mülimhez, magam mögött hagyva a döbbent fiút.

- Egy igazi boszorka - szinte suttogja, csak úgy magának, én azonban meghallom mondatát. Szinte elgondolom mosolya mekkora lehet jelen pillanatban...

- Hallotam ám - szóltam hátra tetetett sértödötséggel a hangomban, azonban magamban megmosolyogtam a dolgot.

- De úgye nem ölsz meg érte, édesem? - kérdezte nyávogó hangon, mire mindkettőnkből kitört a nevetést.

Hamar magamba lapátoltam a reggelimet, majd utra készen áltam meg szerelmem mellet. Nagy levegőt vettem, majd elindultam kifelé, hogy újra iskolám régi padlóját koptassam majd. Sasukéra néztem, ő meg rám, majd mindkette elmosolyodtunk. Mosolyom még nagyobbra nött, maikor keze az enyémért nyult, majd összefonta öket, a tökéletes pár képét alkotva meg ezzel.

- Miért? - kérdeztem inkább csak magamtól, de ő is meghalotta.

- Csak egy kis biztatás - vont vállat. - Nameg, nehogy beparáz és bevalld, hogy mi csak megjátszuk est a szituációt - válaszolta pimaszul mosolyogva. Meszorítottam kisé kezét, mire ő is az enyém, jelét adva annak, hogy megértette mit akarok. - Nah, mennyünk, kezdődik a suli - vigyorgott tovább, majd megindultunk az előbb említett helyszínre. A suli kapúja előtt megálltunk, majd egymás szemébe néztünk. Szükségem volt valami bátorító apróságra... Sasuke, mintha ezt megérezte volna, megcsokolt, majd megszólalt.

- Minden rendben lesz - nyugtatott, mire bolintva adtam tudtára, hogy megértettem, majd szorosan kapaszkodva kezébe, átléptük a kapút, ami színjátékunk függönyeit jelképezik. Első felvonás elindult, kérdés, hogy még hány lesz ezen kivül, és, hogy a vége milyen lesz. Happy end? Vagy inkább dráma?

 

A mappában található képek előnézete Fény a sötétben

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

csumika xD

(haha111, 2011.03.19 19:54)

köszike naon nagy volt.rem h a kövi részben már jol összejönnek. sasusaku 4 everrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Re: csumika xD

(haku16, 2011.03.27 17:58)

Orulok, hogy tetszett^^

csumika xD

(haha111, 2011.03.19 19:56)

SASUSAKU SASUSAKU SASUSAKU 4 4 4 EVER

halika

(Andie, 2011.03.19 19:20)

Köszke válaszod, csak azért kérdeztem, mert annyira nyilvánvaló Sasuke viselkedés, annyira őszinte, már-már sajnálom szegény fiút. De annyiból meg nagyon tetszik is ez a dolog, mert alig várom azt, mikor végre bevallják egymásnak. :) szia

hali

(haku16, 2011.03.19 17:36)

Köszönöm a kritikád. Kérdésedre pedig, most válaszolok is. Szerintem, egy gyerek, aki mindenet elvesztett, akinek nem volt ki önbizalmat öntsön belé, kialakit magának egy valóságot, amiben él, amibe csak kevést személyt von be. Sasuke is igy járt, Sakura beengedte őt a világába, amelyben a domináns érzelem a kétely és a bizalmatlanság. Sakura bebeszélte magának, hogy semmi esélye a fiúnál, reménykedni meg már alig tud, a sok csalodás miatt alig van pár dolog, amiben még hinni tud. Azt hiszi, hogy vele semmi jó nem történhet, mert a sors, a legcsufabb arcát mutatta neki.
Nos, kicsit hosszú válasz, de remélem, hogy kielégitő. :) szió

Hali

(Andie, 2011.03.19 13:20)

Nagyon megörültem ennek a frissnek, már vártam. :)
Azon gondolkodtam, hogy-hogy egyikük se veszi észre a másikon hogy a meséből már rég valóság van, hisz egy érintés, egy elejtett megjegyzés vagy egy csók sokat elárul. Gratulálok ehhez is, imádom, és várom a következőt. :)