Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21. Kibontakozó érzelmek

2011.02.24

Itachi

Hetek teltek el azóta, hogy megtudtam az igazat, hogy fény derült multbeli veszteségem okára. Boldog vagyok, hogy végre rátaláltam Hikarira, mert már lassan feladtam a keresését. A magánnyaomózó sem adott biztató jeleket, igy nem volt mit tennem, egyszerűen kezdtem belenyugodni, hogy örökre elvesztettem őt. Szerencsére a sors újra az utamba sodorta, karjaim közé, ahonnan többé nem engedem szabadulni, soha.

Multkor kedvesemmel leültünk beszélgetni, és arra a döntésre jutottunk, hogy hozzánk költöznek. Sasuke kicsit ovakodott ettől, de végül beleegyezett. Sajnálom kicsit őt, boldog család kép mellet folyton a kellemetlen ráadásnak fogja érezni magát, biztos vagyok benne. Ismerem már ennyire, de nem baj. Majd agymosást végzek rajta, ha eszébe jutnak ilyen hülyeségek. Kedevesem és fiaim pár napon belül átköltöznek, csak idő kérdése. Bevallom öszintén, hogy egyszerre vagyok izgatott, és beijedve, hogy vajon miként fogom teljesíteni legújabban rámsozott szerepemet. Tartok kicsit töle, hogy hibákat követek majd el apaként, mentségemre szolgájon azonban az a tény, hogy sajnos, nincs példám, amit követhetnék. Apámat, míg élt is, alig láttam, mikor pedig megtisztelt minket jelenlétével, akkor is rideg volt velünk, sajnálata ránk pazarolni szavait. Tízenhatévesen megfogadtam, hogy ha majd egyszer apa leszek, minden sokkal jobban teszek, mint ő. Egyenesen utáltam azt, ahogyan velem viselkedett, kiskoromtól fogva arra probált tanítani, hogy az életben semmi sem fontosabb a hírnévnél, meg a pénznél, és ezt egy ideig el is hittem neki. Aztán valakinek sikerült kinyítania a szemeim: az öcsémnek, Sasukénak. Taknyos kiskölyök voltam,amikor megszületet, de már akkr kezdtem értegetni, hogy mit is jelent az, hogy testvér.

Apám ragaszkodott hozzá, hogy tanuéjak meg sakkozni, én meg teljesítettem kivánságát. Folyton azt hajtógatta, hogy ha képes vagyok öt legyözni sakkban, akkor majd egyszer talán képes leszek olyan terveket kieszeni, amik minden bizonnyal sikeresek leszenk.

Öcsém születése után azonban rengetegszer ellogtam "órairól", igy nagyon dühös volt rám. Sterencsére anyámnak sikerült beszélnie apám fejével, igy lemondott arról, hogy sakkozni tanítson. Sajnos, azon tul szinte levegőnek nézett, és Sasukéval sem foglalkozott egy percig sem. Anyám helyete is szeretett minket, igy nem szenvedtünk ebben hiányt, csak rosz volt tudi, hogy van egy apánk, aki mégsincs. Ironikus, de sokszor arra vágytam, hogy bár ne is létezne, hogy bárcsak anyával, meg Sasukéval élnék, aztán a sors végül önzőn mindketejüket elvette tölünk. Visszagondolva ezekre a fájdalmas emlékekre, egyetlen döntés születet meg az elmémben, méghozzá az, hogy bár fogalmam sincs, hogy milyen kell egy apának lennie, teljesíteni fogom ezt a feladatot. Hosszas elmélkedésemből a csengő ránt vissza, igy megindulok az ajtó felé, hogy beengedjem az érkezöt.

- Ohayou Sakura-chan - mosolygok öcsém szívszerelmére.

- Ohayou Itachi-san.

- Mingyárt kész van az öcskös. Bár nem is értem, hogy mi a fenét pepeckedik ennyit a fürdőbe, eddig sosem csinált ilyet... - magyarázkodom, majd beljebb engedem vendégünket.

- Eh, tééleg? - néz rám zöld szemeivel. - Nem gondoltam volna róla ezt - vigyorog.

- Nos, mint említettem, eddig sosem csinált ilyet. Bizti csaj van az ügybe - roszalkodom, mert kiváncsi vagyok, hogy mit fog erre reagálni. Sakura mélyen belepirul utolsó mondatomat halván, majd gyorsan elfordítsa a fejét, mintha igy leplezni tudná zavartságát.

- Valami roszat mondtam? - kérdem álszent képpel, mire hevesen bologatni kezd, hogy nem, de megszólalni nem akar. - Eh, pedig már kezdtem reménykedni, hogy végre megtalálta a számára tökletes lányt. tudod, ő az a típus, aki élete során csak egyszer képes szeretni, de akkor teljes odaadással - magyarázom mosolyogva, mire elmulik zavartsága és halvány mosoly bujik meg ajkai mögött.

- Nem hinném, hogy rátalált volna. Ha igen, akkor talán én vagyok vak, mert nem jöttem rá, hogy szerelmes, de szerintem nem, még nem találta meg - válaszol hossazsan a butus. Ha tudnád te aranyom, hogy pont te vagy az, akit drága öcsém buta szíve választott, elfutamodnál előle.

- Oh értem, akkor biztos csak képzelődtem - teszem a hülyét továbbra is.

- Áh, már megjöttél? Bocsi, hogy megváratatalak - szakítja félbe beszélgetésünket, a már olyan sokszor emlegetett, öcsém.

- Semmi gond. Kicsit elbeszélgetünk Itachival, fel sem tünt, hogy eltelt az idő - mosolyog rá, mire öcsém is rávillantja legszebb mosolyát. Öcsém, hogy mennyit változtál te az utobbi időben, két A4-es oldalba sem férne ki, még akkor sem, ha csak vonalkákal jegyezném meg változásaid. - gondolkodom vigyorogva, míg Sasuke Sakura társaságaban elhadja othonunkat.

Sakura

Újabb hosszú hetek telnek el, a szitúáció pedig csak abban változik, hogy csak néha keres kerülöket a drágalátos Uchiha. Fogalmam sincs, hogy mit teszek rosszul, hogy miért ilyen távolságtartó az utobbi időben, de egyre jobban sért maga a gondolat, hogy talán nem vagyok elég neki: Talált más barátokat is. Annyira kiszámíthatatlan mostanság a viselkedése, hirtelen dühkitőrései vannak, vagy csak halgat egy közös program allat, vagy csak makog, mint egy idióta. Mára mozizást beszéltünk meg, nameg azt, hogy majd náluk találkozunk, mivel ő közelebb lakik a célterülethez. Boldogan lépkedtem az utcán, mint kinek semmi gondja-baja, amikor Inót pillantotam meg felém érkezni.

- Plakáthomlok, nahát... - vigyorog a képembe a szöke ciklon. - A pasid hogyhogy nincs veled? Csaknem szakítotatok? - kérdi tetetett érdeklődéssel.

- Az nem lehetséges, ugyanis, mint multkor is mondtam, jegyesek vagyunk. Ráadásul szeresük is egymást, nem saját magunkat, hanem egy-mást - szótagolom neki e egyetlen szót, aminek jelentését nem igazán érti.

- Sayounara - futamodik meg sértegtő szavaim elől.

- A soha viszont nem látásra - öltök nyelvet rá, mire morcosan tovább ballag, és többé nem is felesel. Na, ki az erősebb, szöke mamouth?

Kicsit hülyén érzem magam, hogy ilyen ostóba hazugságokkal trektálom őt, nem mert miatta éreznék büntudatot, inkább Sasuke iránt. Nagylelküen felajánlótta, hogy eljátsza a tökéletes pasi szerepét, csakhogy megvédjen a pofonoktól. Önzetlen tett ez részéről, de nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet lenne, valami azt sugja, hogy megbánja majd, hogy felajánlotta ezt a nevetséges szerepet nekem, de már elfogadtam, most már nem léphetek vissza. Arra kell törekednem, hogy minnél jobban eljátszama részem, hogy senki se gyanakodjon ránk, aztán othon délutánonként röhögünk majd közösen az abszurd szitúációkon, amiken keresztl esünk majd. Biztos vagyok, hogy nem lesz rögmentes ez a színdarabb, de élvezett lesz átszokdécselni rajtuk, ketten: együtt.

Az Uchiha házba érkezve, Itachi nyít ajtót, mivel drága haverom a fürdőben pepeckedik még, mint holmi kurvácska. Az idősebb Uchiha, míg a kisebbiekre várakozom, egy olyan megjegyzést tesz, ami kicsit elgondolkodtatt. Nyekerészve elmondom neki a vleményem a dologról, mire ő is belátja, hogy talán igen, tévedett. A mozi felé menet azonban nem tudom semmiképp sem kivernia fejemből Itachi fetételezését, igy dadogva belekezdek Sasuke fagatózásába.

- Sasuke.

- Hm?

- Etto, uhm... szóval... - kertelek.

- Mi az?

- Itachi ma mondott valamit nekem, ami kicsit elgondolkodtatott.

- Megint mivel tömte tele a fejed? - kérdi duzzogva.

- Iie, csak megjegyezte, hogy minden bizonnyal csaj van a dologban, hogy ennyit pepeckedsz a fürdőben mostanában - válaszolom vigyorogva, mire ő mélyen elpirul, majd elfordítja arcát, hogy nem lehesek tanuja zavarának.

- Eh? milyen csajról beszélsz itt össze-vissza, hisz rajtad, meg a csládodon kivül senkit sem ismerek itt. Kivéve az a barmot... - magyarázkodik hevesen. - Hogy is hivják, hm... jah, igen, Naruto. Az az idióta állat, aki szerelmes beléd - vigyorog rám pimaszul.

- Shanaroo... miért mindig mindenki ezzel tömi a fejem? Nem vagyok annyira hülye, hogy ezt bevegyem, különben is Naruto Hinata-channal jár már fél éve - válaszolom idegesen, majd meggondolatlanul újból azt teszem, amit nem lene szabad: kihívóan kinyujtom rá a nyelvemet.

- Ugy látszik nem tanulsz a hibáidból... - válaszolja nagyot sohajtva, csupán pár centiméterre az arcomtól.

- Hé, mi a frászt csiná... - tiltakozom, de mindhiába. Puha ajkai gyengéden érintik enyéimet, majd ismét egy olyan csodában részesít amiben még soha senki. Perceken kereszül csokoljuk egyik a másikot, nem gondolva a következményekre, de kit érdekelnek most azok, ebben a kellemes pillanatban? Engem aztán nem. Karjaim útat törnek magas alakja felé, majd megállapodnak nyaka körül. Kifuladva szakadunk el egymás ajkaitól, majd összekulcsolja ujanikat, hogy nyugodtan vonszolhasson maga után a hetes terembe.

 

 

A mappában található képek előnézete Fény a sötétben

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hali

(Andie, 2011.02.24 16:25)

Tuti ez is! :) Amúgy nagyon érdekesnek hat Sasuke és Sakura kapcsolata, olyan mintha járnának, közben még sem, húzzák egymást. Sasukének kényelmes ez az eljátszom hogy együtt vagyunk szitu, így van ideje elérnie hogy Sakura belé szeressen, ami már megtörtént ugyan, csak a leányzónk képtelen beismerni még magának is. Itachi meg egyszerűen imádni való benne. Várom a folytatást! :)