Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13. Annál több II. rész

2011.01.28

Sasuke

Sokáig elszórakozunk Sakura szóbájában. Ha nem szóban, akkor párnákkal háborúzunk. Beképzelt, felfúvalkodott Uchiha, dió agyú vagyok, és még a halál se néz rám. Nos, ennyit kaptam ma tölle értékellés képpen, viszont a randi ötleteim tetszettek neki. Míg párnákkal csatázunk elkalandózik, valamin, vagy valakin nagyon törheti az agyát. Megsajnálom, hisz védtelen, így úriember módjára lefektetem az ágyra, majd mellé könyökölök, és próbálom kiolvasni tekintetéből, hogy min gondolkodik ilyen lelkesen. Fél percen belül azt veszem észre, hogy mosolyra görbülnek ajkai, majd gyorsan lehervadnak, szemei pedig úgy csillognak, mintha szíkrákat szórnának. Tekintetem elkalandózik makulátlan arcán, igéző tekintetén. Nehezebben veszem a levegőt, szinte lihegek miközben szívem őrült ütemben dobog. Tiszta csóda, hogy még a helyén van. Hírtelen feleszmél ámúlatából és a szemembe néz. Tekintete megbabónáz, minta elvarázsolna. Közelségem benne is megínditt valamit. Hallom szíve zaklatott dobógását, látom pirosló orcáját, zavart tekíntetét, majd szemeim ajkain akadnak meg. Olyanok akár a frissen érett cseresznye, melyek arra íntenek, hogy kóstoljam meg őket. Közeledni kezdek felé, mire ő megijed. Ekkor tudatosul bennem, hogy majdnem mit tettem, így útolsó értelmes gondolatommal csokot hintek kipírult orcájára. Csak reménykedni merek abban, hogy nem faggatózik erről majd, hísz elég kínos beszélgetés lenne, gyanítom, mindkettőnknek. Nevetésbe török ki arra gondolva, hogy fogalma sincs miért akartam megcsokolni, aztán elképzelem magam előtt, hogy milyen nevetséges lenne ezt előadni neki. Végül, hogy ne nézzen hülyének, megszólalok a régi, nyers stílusomon.

- Na mi van? Csak nem azt hítted, hogy megcsókolnának? - kérdeztem vigyórogva.
- Mi van? Túl sokat képzelsz magadról! - hárít, majd újból játszani kezdi az előbbi játékunkat, ami egyáltalán nincs ellenemre. Nagyed óra háborúzás után elérkezünk a jólismert jelenetig, ahol újból elvesztem a fejem. Szerencsére ezúttal is sikerül őt becsapnom, egy újabb puszit hintve arcára.
- Nos, nem tudom, hogy mikor lettét ilyen érzelgős, de nekem tetszik - motyogja Sakur zavartan.
- Nem vagyok érzelgős - tiltakozom. - Csak kínozni akartalak, sajnos fordítva sült el - hazudom künnyedén, mintha egy alapigazságot mesélnék neki. Bűntudatom kezd lenni emiatt, viszont mit mondhatnék? Ókát sem tudom vágyamnak, és azt sem, hogy valóban akarom-e, vagy csak pillanatnyi gyengeségem tehet az egészről. Olyannyira gyötőr a bűntudatom, hogy menekülni támad kedvem, mert félő, hogy olyat tennék, amit előbb-utóbb megbánnék.
- Ne haragudj, de sajnos mennem kell. Bátyám biztos aggódik, nem szóltam, hogy elmegyek - hazudok megint szemrebbenés nélkül, majd lemászok az ágyról, és távozni készülök.
- Nem haragszom, iszont gondoltam maradhatnál vacsira, és esetleg segítenél az elkészítésben , de h nem hát nem - néz rám szomorúan, én meg egyszerűen nem tudok ellenállni neki, igy maradásra bírom magam.
- Nos, szerintem nélkülem is elvan. Ott van neki a napilapja, meg a Göethe kötette - pimaszkódom, majd visszahuppanok Sakura mellé.
- Örülök, hogy mégis maradsz. Nem hinném, hogy kibirnám az estét nélküled - vál megint gyászossá a hangulata, mint amikor benyítottam a szóbájába és könnyeit hullatva találtam rá.
- Nyugi... - ölelem újból át, mint akkor. - Jól leszídtam őket, hogy bunkók voltak veled. Hidan elmenekült ajtót nyítni, míg Sui majdnem kibórult a terorizálásom alatt. Eddigre mindketten megbánták, amit tettek - válaszólok hosszadalmasan, mire két apró kéz szorosan magához ölel.
- Sasuke... - szólít meg csendesen. - Arigatou - majd egy újabb cuppanosat kapok tölle, ami a fellegekbe repít. Valami ókbül kifolyólag, rendkivül boldoggá tesz gesztusa, és az, ahogyan elesetten kapaszkódik belém, csak fokozza e kellemes érzést a melkasomban. Végül óráknak tünő percek elteltével lazít görcsös szorításán, mignem lehül szívemben az a kellemes meleg, és rájövök a valósára? többé nem ölel. Egyszerre esek kétségbe, és leszek felszabadult. Kétségbe esek, mert oly nyugtató volt érezni teste melegét, szíve minden eggyes dobbanását, tűzforró leheletét, mi csiklandózza a nyakamat, most viszont ez megszünt. Felszabadult peddig azért leszek, mert igy nem tehetek semmi olyan, ami elronthatná az idillikus pillanatot.

Felkászálódunk az ágyról, majd a konyhába magyünk, és aggyüt nekilátunk vacsorát készíteni. Könnyű feladatot kapok, a zöldségek, meg mindenféle hozzávalók aprítását, ami egyre jóbban megy, meg is dícsér ezért. Gondolataim azonban a mai viselkedésemre kalandoznak. Valahogy nem fér a fejembe az, hogy kétszer is meg akartam csokolni, hogy mennyire nyugtató volt karjai küzt lenni, hogy mennyire megbabónázott igáző tekintete. Olyannyira elkalandózóm, hogy mire feleszmélek, Sakura holtsápadtan mered rám. Csodálkozva meredek rá, majd egy lüktető érzésre leszek figyelmes. Letekíntek balkezemre, s ekkor veszem észre, hogy megvágtam magam.
- Nyugi, nem vészes - röhögöm el magam, kifejezését látva, míg ő váltózatlan tekintettel mered rám.
- Méghogy nem vészes! Eszednél vagy egyáltalán? - kérdez rá mérgesen, majd vonszolni kezd maga után. Kezdek kicsit bepánikolni, hisz kitudja mit szándékozik tenni velem. Talán most törtek ki belőle a gyilkos hajlamai, amiket most  rajtam fog levezetni. Elvetem fantáziám őrült ötleteit, és hagyom, hogy maga után vonszoljon egész a fürdőszóbáig. Néhány perc alatt kezelésbe vesz, lemossa a sebem, fertőtleníti, bekőtözi, majd szélesen rámvigyórogva kijelenti, hogy kész is. Még kinyögök egy köszönömöt, mad vissza megyünk a konyhába, és folytassuk ott, ahol abbahagytuk, persze kivéve engem, mert most inkább az aprításra koncentrálok. A vacsora hamar és megjegyzendő események nélkül telik el. Mosogatni úgyan nem válalkózok, a sérülésem miatt, a törölgetést viszont igen. Mikor minden lassan a helyére került, gyorsan elbucsúztam, majd elíndultam haza.
  
Lassan lépkedtem az útcán, míg gondolataim Sakura körül forogtak. Valami megmagyarázhatatlan ókból kifolyólag, hülyén kezdtem viselkedni a közelében, ma ráadásul kétszer is csokot akartam lopni töle, tény mit nem tudok megmagyarázni. Aztán eszembe jut a köztem, és bátyám között lezajló tegnapi beszélgetésünk egy apró része:
" Úgy éreztem, mintha varázs alatt lennék., tekintetében majd elvesztem, és ajkai úgy vigyorógtak rám, mint a pizzaszelet a fogyókurázó nénire. Tudod, Sasuke, a szerelem egy olyan érzés ai egyszerre hoz megnyugvást és lemondást az életben. Megnyugodsz, hogy van valaki aki viszont szeret, és lemondasz, mert egy idő után az ő gondjai fontosabbá válnak számodra, mint a tiédek, és csak azon agyalsz szüntelen, hogy miként védhetnéd meg őt a külvilágtól. "

Nem értem szavainak igazi jelentésüket, nem értem saját viselkedésem, csak azt, hogy mikor a közelemben van kezdek leblokkolni, és olykor annyira hülye dolgokat művelek, amik mindig megdöbbentenek. Pizzaszelet a fogyókurázó nénire? Vajon mire gondolt ezzel Itachi? Nagyon neház lenne neki, ha életében egyszer világossan beszélne, olyan képpen, hogy a magamfajta zöldfülűek, e téren, is megértsék?

Észre sem veszem, hoy míg saját magammal viaskodtam, hazaértem. Gyorsan levetettem a cipőmet, majd a nappaliba siettem. Leültem a kanapéra Itachival szembe, mdj beindítva a TV-t, a sport csatornára kapcsoltam. Öt percen belül csak patogtattam a távírányítot, egyik adásról a másikra, mígenm Itachi megelégelve kikapta a kezemből a távíranyítot, és kikapcsolta a TV-t, majd kiváncsian meredt rám. Valahogy megérezhette, hogy valami nincs rendben velem, általában mindig észreveszi.
- Nos, hajlandó vagy beszélni arról, hogy mi bajod, vagy harapófogóval kell kiszedjem belőled az igazságot? - kérdi aggódó tekintettel.
- Hajlandó vagyok, viszont nem tudom, hogz mit is kéne mondanom. Egyszerűen túl bonyólult az egész - sóhajtok nagyot, majd hátradölök a kanapén, és kezeimet összafonva, a fejem allá helyezem.
- Aha, egyszerűen bpnyólult! - jelenti ki csodálozva, majd folytatja. - Mióta lettél te filózófus? Na jó, inkább mesélj, úgy talán jobban megértem.
- Rendben... - adom be a derekam, látván, hogy ugysem usznám meg a "Kivallatást". Szépen lassan ecsetelem neki a mai történteket, meg a két csöppségről is mesélek neki. Míg én lelkesen mesélek neki, a mosoly az arcán egyre nagyobb lesz, míg végül megállapítom: Ha nem lennének fülei, a szája körbeölelné a fejét.
- Csak ennyi? Én komolyan azt hittem, hogy valami hülyeséget csináltál, neadj Isten valakit kinyírtál, vagy tudom is én. Erre tel elkezded mesélni nekem a szerelmi ügyeidet - röhög a képembe, mire elborul az agyam.
- Milyen szerelmi ügyeimbe? Mondtam már, hogy nem ismerem ezt a szót! - makacskódok megint.
- Igen? Akkor szerinted miért akartad megcsókolni... csak azért, mert szépek a szemei? Nem hinném! Téged ismerve nem csak erről van szó. Eddig egyenesen irtóztál attól, hogy valakit megcsókolj. Soha, senkit nem találtál méltónak erre a feladatra, most meg ilyen könnyen megteted volna - hozz fel ép érveket igazának bizonyítására. - Azt mondtad jól esett ölelése, teste melege, és tekintetében szinte elvesztél. Ha ez nem szerelem, akkor biztosan skizofrénia, vagy a képzeletbeli barátoddal enyelegtél unalmadban - nevetgél tovább.
- Nézd, való igaz, hogy az útobbi időben kezd tübbet jelenteni számomra, mint egyszerű barát, de akkor sem hinném, hogy ez az érzés szerelemnek nevezhető.
- Nem, met ez ennél több - mosolyog rám fivérem. - Ne erősködj ellene. Már a földbe döngölt, sosem fogsz megszabadulni ettől az érzéstől. Ha szerencséd van, akkor nem fogsz szenvedni miatta, ha nem, akkor majd visszatérsz a letargikus állapotodba, és olyanná válsz, amien voltál, mielőtt megismerted volna.
- De hát... - dadogom. - A fenébe... szerelmes vagyok - sóhajtom ki nagy nehezen, majd arcom égni kezd a rajta diszelgő pirtól.

 

A mappában található képek előnézete Fény a sötétben

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Helló, helló csaje

(Black Rose, 2011.02.01 02:01)

Szia csaje. Ugye tudod, hogy gonosz vagy? Nagyon nagyon gonosz. Mikor már tisztára beleéltem magam, mosolyogtam itt magamnak a gép előtt Sasuke viselkedésén, akkor vége. Ez nem ér!!! Olyan jó volt, nagyon tetszett, csak igy tovább, várom a következő részt, de nagyon. Könyörgöm siess*kutyus szemek*. Sok sok puszi. Gratula a szép művedhez. puszil: Black Rose XD

Hali

(Andie, 2011.01.29 09:13)

Jaj, ez a rész nagyon tetszett, olyan aranyos Sasuke ahogyan szenved mert szerelmes. Gratulálok hozzá.