Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boldog befejezés

2011.01.25

 

Boldog befejezés


 Néha a sors nem kiméletes, elhiteti veled, hogy minden rendben megy majd, hogy boldog leszel életed végéig, majd jön a nagy pofoncsapás és egyszer csak a kút mélyén találod magad. Hát én is igy jártam. Elhittem, hogy minden jól végződik, hogy többé nem fogok értelmetlenül szenvedni, de nem igy lett...
 
 Minden kezdett alakulni, lejárt a háború, s beköszöntött a béke, melyre mindannyian vágytunk. Narutot mindenki dicsőitette, mindenki befogadta a szivébe, mindent megkapott amire vágyott, hisz a legjobb barátja is visszatért. Hinata és közte lassan-lassan kialakult az a kapcsolat, amit viszonzott szerelemnek neveznek, ami tiszta, és kétoldalú. Neji meg Ten is végre leültek öszintén beszélgetni, minek kovetkeztében sikerült egyangú döntést hozniuk, méghozzá azt, hogy mindig szeretni fogják egymást, az idők végezetéig.A legelcsódálkoztatobb dolog viszont nem ez volt, hanem féléve a hir, hogy Ino és Sai eljegyezték egymást. Mikor Sai felbukkant a gyökértől, már akkor világossá vált a számomra, hogy ők ketten egymás oldalán kötnek ki, szemmel látható volt a vibrálás közöttük. Mindenkinek kezdet lassacskán alakulni az élete, csak az enyém maradt együgyű, jelentéktelen. 

 Mit vétettem én, hogy ennyi szenvedés után újból szenvednem kell? Mit tettem, hogy most sem könyörül meg feletem a sors? Nem tudom, de talán jobb is igy, hisz hogy lehetnék boldog, ha az, akit a legjobban szeretek legtöbbször köszönés nélkül elmegy melletem, aki kihasznált, meggyalázott, eldobott... eldobott, mint egy darab rongyot. Szinte repültem a gyönyörtől, mit okozott nekem, majd a menyekből kellet leszáljak a pokolba, ahova ő maga taszitott közönbösségével. Mivel érdemeltem ki ezt, mitt vétettem ellene, hogy megbánás nélkül a lelkembe tiport, szétzuzta minden álmom, minden tervem a jövőről, pár perc alatt. Most meg itt álok, gyermekét hordozva szivem alatt és nem tudom, hogy mit tegyek. 
 

Nem birván tovább a bezártságot, megindulok arra a helyre, ahol mindig megnyugszik a lelkem. Némán sétálagtok a kihalt utcákon. Ilyenkor senki sem jár idekint, csak én vagyok akkora hülye, hogy ebben a vacogó hidegben mászkálok az utcán. Hideg van, és mégis olyan kellemes a levegő, hogy legszivesebben többé soha nem mennék haza, a saját ketrecemet jelentő falak közé. Egesz utamon azon agyalok, hogy mi lesz majd, ha megszületik a baba, hogy kire fog hasonlitani, hogy vajon neki is gyönyörű fekete szemei lesznek, mint az apjának, vagy az én smaragdjaim örököli. Ironikus, néhány hete még azon gondolkodtam, hogy megtartsam-e, hogy megéri-e nekem elrontanom az életem miatta, mig végül felfogtam, hogy semmikép sem tudná elrontani, mert azt én már rég megtettem.
Kiérve a kedvenc helyemre, letekintek a városra, mely othonom volt annyi éven át, melyet hűn szolgáltam, melyért képes lettem volna az életemet adni, és végül semmit sem kaptam cserében. Leülök a padra, lehunyom a szemeim, melyet szivok a kábitóan friss levegőből, miközben mosolyogva arra az időkra gondolok, amikor igazán boldog voltam.

- Konbanwa! - szakitja félbe valaki álmodozásaim.
- Konbanwa! - köszönök visza vonakodva. - Mit keresel idekin? - kérdem számonkérően.
- Túl üres a ház, nem volt kedvem ott gubasztani - von vállat, majd leül mellém a padra.
- Eddig megvoltál egyedül, mi változott? - kérdek rá gunyosan.
- Nem tudom, csak valami nyugtalanit. - válaszolta Sasuke, majd mélyen a szemembe nézett.
- Miért nézel igy rám? - érdeklődöm pironkodva.
- Ezért! - majd meglibenti a kabátom, tudatva velem, hogy lebuktam. - Ha jól sejtem, akkor nem azért öltözködsz lengén, mert meghiztál, söt, különös elképzelésem van arról, hogy mi lehet ennek az igazi oka.
- Mit hordasz itt össze? Mit tudsz te rólam? Az égvilágon semmit, talán csak az eggyetlen gyengepontomat, ami jelen pillanatban is te magad vagy. Semmi mást. - fakadok ki, majd indulnék is, mire ő visszaránt, végeredményként az ölébe zúhanok.
- Elmondhattad volna. Söt, elvártam, hogy elmond, de nem tetted... - panaszkódik fogvatartom, majd megfogja a kezem, és ővével eggyüt a hasamra csusztatja.
- Sasuke... - nézzek rá döbbenten, mire ő mosolyra görbiti ajkait. - Te...
- Szeretlek... - ejti ki e egyetlen szót, mely csapként hat, mi kinyitja a zárat ami mögé a könnyeim rejtettem. - Eddig nem tudtam mit akarok, azt hittem könnyebb lelkiismeret furdalás nélkül rátaposni mások érzéseire, de ez nem olyan könnyű, föleg akkor nem, ha már voltál hasonló helyzetben. Sajnálom, hogy eldobtalak magamtól, hogy úgy viselkedtem veled, mint egy ocska szajhával, mert mindez csupán szinészkedés volt, melyet szivem megunt, és végül úgy dötött, ideje igazi életet élni, azzal akit igazán szeretek. - fejezte be monologját, majd apró csokot hintett fejem bubjára. Bal kezével még mindig enyémet tartotta rabúl, hasamon pihentetve, majd jobb karja is csatlakozott baljához, igy részesitve egy meleg, érelmekben gazdag ölelésben.

- Ne tedd ezt velem... soha többé - dadogom meghatottan, majd hátrafordulok felé, hogy csokot hintsek puha ajkaira. Nem ellenkezik, ügyetlenül ám, de viszonozza a csokom, végül átvéve az iránnyitást mélyiti azt. Felegekbe repit ajkainak boditó édes izze, szinte megrészegülök tölle. Végül az idillikus pillanat eltünik, rajtam peddig úrrá lessz a félelem, hogy talán megint magamra hagy, de nem ez történik. Ölelése megszünik, majd lábaimra helyezve mellém magaslik, megfogja a kezem, s huzni kezd maga után. Mosolyogva nézek a szemébe, mire az ő ajkain is egy hasonló bujdosik, majd megszólal, s olyat mond ami biszotssá tesz, hogy vége a szenvedésnek, hogy most már boldog fogok lenni.
- Gyere, ideje hazamenni...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hali

(haku16, 2011.03.20 11:24)

Köszönöm, örülök, hogy tetszett :)

sziiijja

(hinatah, 2011.02.16 09:25)

Végre rászántam magam, hogy elolvasom, de nem bántam meg! :) Ahhoz képest, hogy egy fél óra alatt kész lett.... hát ugy őszintén...ez észveszejtően jó lett gratulálok!! :)
pussz hinatah

hali

(haku16, 2011.02.03 20:12)

Hali.
Nos, drága csajém örülök, hogy tetszett neked a novellám. Mint a történet bemútatásánál is írtam, ezt egy délután, fél óra alatt írtam meg. Csak egy kosza ötlet volt, végül vettem a fáradtságot, és megírtam. Reménykedni szabad, szóval lehetséges, hogy még lesznek ehez hasonló novelláim, de addig is, olvasd csak nyugodtan a többi történetem.
Üdv.: haku-chan:D

Helló, helló csaje

(Black Rose, 2011.02.01 01:35)

szia csaje. Elolvastam a novelládat, ez valami észveszejtő volt. Nagyon, de nagyon tetszett. Végre Sasuke beismerte érzéseit, király. Nagyon kis megható történet volt, nagyon tetszett. Remélem lesz még több ilyen is. sok sok puszi. (L)
Black Rose